Miért állítják egyesek azt, hogy akinek nem volt semmilyen párkapcsolata az nagy lemaradásban van és alkalmatlan?

Hááát, azért ez sem teljesen igaz amit te mondasz. Bármilyen morbid, fel lehet úgy is fogni mint egy videójátékot és, hogy tapasztalati pontokat kapsz mert épp ez a lényeg, a tapasztalat.

Én abban nem hiszek, hogy valaki mindig csak a tökéletes párt keresi mert egyrészt, nagyon kevés első kapcsolat nem megy szét 1-2 év után hiszen pont az vele a baj, hogy nem vagy jártas a kapcsolatban, nem tudod még hogyan kell a másikkal beszélni, bánni és épp ezért előbb utóbb szétmegy, a következőben már jobban oda fogsz figyelni és jobban megpróbálsz összhangban lenni a másikkal.

Ez amit most leírtál kb. olyan mintha azt mondtad volna, "mi értelme van gyakorolni bármit is, elsőre kell, hogy menjen tökéletesen". Ez az életben nem így van, 10-20 éves házasságok is szétszakadnak, kapcsolatok amiket kívülről tökéletesnek hittél mennek szét és ostobaság azt hinni, hogy van igazi és vele első perctől fogva örökké meg fogjátok érteni egymást. Bizonyára azon emberek is így gondolták aki5-10 év után elváltak, hogy megtalálták a nagy ő-t

És mi van akkor,ha valakinek még csak lehetősége sem adódott rá,mert nem kellett a másik nemnek egyáltalán valamilyen oknál fogva?

Én akkor sem érzem magam életképtelennek azért,mert nem volt szerencsém az életben,és nem jött össze semmi. :/

Csak szimplán így jött ki a dolog.

Amúgy meg bele sem gondolnak abba,hogy lehet sokkal jobban tudna alkalmazkodni,vagy odafigyelni rájuk egy ilyen személy,mint aki már belefásult a dolgokba,és a sok kapcsolata miatt belefáradt a törekvésekbe a másik iránt...

24/F

Senki nem állítja szerintem, hogy alkalmatlan, csak "hasonló a hasonlónak örül" alapon mindenki olyan társra vágyik, akinek nagyjából azonos párkapcsolati tapasztalata van már az életben. Mert az elmélet és a gyakorlat teljesen más. Ilyenekre gondolj, hogy közös, vagy külön kassza, hogy napi szinten kell kisebb-nagyobb konfliktusokat kezelni, hogy milyen arányban részesülnek a házimunkából, hogy milyen közös programok legyenek, hogy mennyi a szex a kapcsolatban... erről lehetnek elképzeléseid, de évek során, a gyakorlatban alakul ki az ember "párkapcsolati önismerete", akkor tudja megmondani, hogy milyen tulajdonságokat képes hosszú távon tolerálni, és miket nem, hogy mire van igénye és mire nincs.

Például: egy kapcsolat elején mindenki sokat akar szexelni. De aki még nem húzott le több évet kapcsolatban, az nem tudja magáról, hogy x év után mennyi lesz a "hétköznapi" szexuális igénye. Pedig ez egy nagyon fontos tényező a kapcsolatban! Vagy hogy a rózsaszín köd elmúltával mennyire képes dolgozni a kapcsolatáért (az elején mindenki tud).

Nem az a gond, hogy neked nincs tapasztalatod, hanem az, hogy jóformán csak hasonló kapcsolati hátterű emberekkel van esélyed kialakítani, és ha benne vagy a korban, akkor kevesebb ilyet fogsz találni.

Nyilván mindenki elkezdte valahol a kapcsolatok tanulását, tehát senkiről nem lehet kijelenteni, hogy alkalmatlan és lemaradásban van, de mindenki olyan társra vágyik, aki nagyjából hasonló "szinten" van a tapasztalatokban.

Az első jól leírta a tapasztalat dolgot.

Azok a barátaim a legjobbak a csajozásban, kapcsolatokban, akik már 14-15 évesen elkezdték a dolgot.

Én magam 20 évesen kezdtem és érzem hozzájuk képest a lemaradást. Miben? Abban, hogy olyan hibákba futok bele, amiket ők már rutinból elkerülnek, mert van tapasztalatuk a nőkkel. Hibákat akár a csajozásban, ismerkedésben, akár a kapcsolatokban. Tapasztalati úton olyan dolgokra jöttek rá, amikre én még nem vagy sokkal később, ezért ami nekik velem egy időseknek már természetes és kisujjból megy, én ugyanazokban még bénázok.

Most 22 vagyok és azt mondom hogy egész jól lehoztam a bemaradást (2 év alatt 5 lány, abból egy több mint fél éves kapcsolat). De ha belegondolok, hogy még vannak 22 évesen totál szűz barátaim, nehéz elképzelni hogy nekik milyen nehéz lesz beletanulni a dolgokba, ha egyáltalán egyszer sikerül nekik.