Mi van akkor ha alkalmatlan vagyok egy párkapcsolatra?

Van egy barátom, aki pont ezt hajtogatja, hogy alkalmatlan párkapcsolatra... nem, nem boldog egyáltalán, rohadtul üres az élete, tele van keserűséggel, folyton másokon vezeti le a feszültségét, emiatt már mindenki kerüli.

Alapvetően senki nem úgy születik, hogy alkalmas párkapcsolatra... csak vannak, akik hajlandók megtanulni, ami ehhez kell, mások meg nem. Hogy anyagilag mit tudsz megadni (mert a pasik erre is szoktak hivatkozni), az egyáltalán nem releváns, mert az emberek kb. 90%-a már kapcsolatban, a párjával közösen építi fel apránként az egzisztenciáját, úgy ugyanis sokkal könnyebb, mint egyedül.

# 4: Akkor keress egy jó pszichológust, és dolgozz magadon!

Vagy panaszkodj, de a kutyát nem fogja érdekelni.

Én a legjobb barátom panaszkodását is meguntam egy idő után, mert semmit, de semmit nem tesz azért, hogy változzon a helyzete! Meg is szakadt a kapcsolatunk.

Úgyhogy az a helyzet, hogy még magyarázatokat is felesleges gyártanod, mert ha így folytatod, pár éven belül már nem is lesz kinek magyarázkodnod!

Nos kérdező, ha ez vígasztal, rengeteg embert látok kapcsolatban, akik alkalmatlanok rá. :D

Olyan embert is láttam, aki edzőteremben beszélgetett a pultos lánnyal, a kisgyerek meg nyugodtan menjen / szaladgáljon amerre akar. Szerinted az a szülő alkalmas a gyereknevelésre?

Bevallom, én speciel alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra, ezt már csak azért tudom, mert abban a pillanatban, hogy esélyt látok egy randira, egyből beleélem magam, átmegyek érzékeny nyálgépbe, állandóan a nőre gondolok, és nem tudok másra koncentrálni.

Szóval szerencsésnek mondhatom magam, hogy végül egy nő sem adott esélyt :)

Akkor ne legyen párkapcsolatod, ennyi az egész. Nekem sincs, oszt tökre jól elvagyok, lehet így boldog életet élni.

Nem fogok egy csaj kedvéért se megváltozni, szerepet játszani. Vagy elfogad így ,vagy nem lesz semmi köztünk, se most, se máskor.