Miért háborognak itt sokan azon, ha egy nőnek számít párkereséskor, hogy a férfinak legyen autója, éljen önállóan, legyen munkája?

Ha abban a korban van a nő, hogy pár éven belül tervei közt van a családalapítás, akkor ezek teljesen jogos elvárások. És most nem arról van szó, hogy véletlenül megismer az utcán egy férfit, aki álmai hercege, de nincsenek meg neki ezek a dolgok ezért vissza utasítja. Hanem arról, mikor még csak válogat, például egy netes társkeresőn. Nem hiszem hogy 30-35 éves korban ezek akkora elvárások lennének. Ki szeretne egy anyukával lakó, jogsi nélküli, alkalmi munkából élő 30-as pasassal gyereket vállalni például? Milyen életet tud biztosítani egy ilyen ember? Mielőtt azzal jönnének sokan, hogyha a nőnek ez fontos teremtse meg maga.... Én dolgozok, autóval járok, még a szüleimmel lakok ez igaz, de kényszerből, nem azért mert anyuka kedvence vagyok. Képzeljétek el milyen kapcsolat lenne, ha egy munkanélküli pasival randizgatnék, nekem kellene fizetni a vacsorát, a mozit, a nyaralást, elmennék érte kocsival, majd hazavinném őt, teljesen felcserélődnének a szerepek. Nem tudnék egy ilyenre férfiként tekinteni, és jövőt sem szeretnék vele tervezni, meg ilyen apukát választani a gyermekemnek. A családom is ezen a véleményen van, haza sem hozhatnék egy ilyen embert bemutatni, nem fogadnák el.