Jól tettem? Nem volt túl nyálas?

Egyszóval a barátnőmmel folyamatosan veszekedtünk, mindenféle kis hülyeségen. Nagyon vágyok arra hogy valakivel összeköltözzek, és bármikor egymás mellet aludjunk. Vele csak egy héten egyszer tudtunk, az anyukája mindig irányította. Ez az egy héten egyszer együtt alvás is, kemény küzdelem volt és kompromisszumot kötöttünk az anyjával. Úgy voltam vele, ha ő nem enged mi sem fogunk... valamit valamiért... De ez számomra nagyon kevés. Hiányzik az is hogy egymást segítsünk ez is egy alap dolog egy kapcsolatban. Bizalom sem olyan már köztünk... Viszont jól érzem magamat, de ez így nem kapcsolat csak szenvednénk mind ketten. Lényeg próbáltam őszinte lenni vele, nem szokásom hazudni. Anyukája előtt, el mondtam. Hogy nagyon sajnálom, de vágyok egy normális kapcsolatra, ahol segítsük egymást és nem szabályozgatják. Akivel tervezhetek, akivel összeköltözünk, akivel meg oldjuk közösen a problémákat és nem csak beszélünk róla. Mert hiába próbálkozik az egyik fél ha másik nem adja magát hozzá. 1000x meg próbáltuk de sajnos köztünk, már nem lesz olyan mint volt. Sok dologban azért, hasonlítunk és nagyon csípem el lehet vele hülyülni is. Ezért felajánlottam neki, hogy barátok lehet újra ha neki így jó. Nem szánalomból, vagy azért mert egy biztos p*na lenne.