Otthagytam a munkahelyem! Jól tettem?

Beleszerettem egy nős kollégámba…én magam 27 vagyok. Egy évig dolgoztam egy nagyobb vállalatnál, ahol egy számomra eleinte ellenszenves férfi mellé kerültem, aki 38 éves, nős, és egy 3 éves kisfiú apja. Ő tanított be, majd később is sokat dolgoztunk együtt. Szép lassan megismertük egymást, és szép lassan beleszerettem abba a csodálatos emberbe, aki ő. A dolog viszonzott volt. Semmi sem történt, se egy csók, és más sem. Illetve…lelki téren egy idő után már teljesen kitárulkoztunk a másik előtt, szellemileg is, ennyire közel még senkit nem éreztem magamhoz. Volt, hogy mikor valami miatt kétségbe voltam esve, megfogta a kezem, a szemembe nézett és megnyugtatott, hogy minden rendbe lesz. Szóval ez volt a maximum ami fizikai síkon történt, meg egy ölelés, és a szomorúság a szemében, mikor otthagytam a céget. Amikor együtt kellett dolgozzunk és egymás mellett ültünk, szinte vibrált a levegőben az erotika. Sokszor alig haladtunk a munkával, mert irultunk-pirultunk, aztán belefeledkeztünk a másik szemébe, majd zavarba jöttünk. Ez csak egy a kiragadott sok minden közül, amit sorolhatnék, hogy mennyire beleszerettünk egymásba, de egyikünk se lépett. És ez így is volt helyes, talán.

Mindenesetre én ezt már nem tudtam elviselni. Tudom, hogy becsületes ember, és én se kívánnám soha, hogy egy család jól működő életébe belemásszak! ha még csak a felesége lenne, akivel esetleg már nem is szeretik egymást, de ott a kisgyerek is. Ráadásul egyszer láttam a feleségét, egy nagyon aranyos nőt, és azt éreztem, hogy én ennek a tündéri nőnek a férjéért vagyok oda…nagyon rosszul éreztem magam, bár tudom, hogy az érzelmek miatt nem kellene bűntudatom legyen.

Az elmúlt bő fél év, míg ez a varázslat-szenvedés volt, arra jutottam, hogy váltanom kell. Mert ha arra várok, hogy ez elmúlik, abba talán belebetegszem. A beteljesületlen vágy felemészt. Szóval két hete felmondtam. Mivel közös megegyezéssel nem kell ledolgoznom a felmondási idő felét, ma volt az utolsó munkanapom. Azt mondta, reméli, megtalálom az utam, és nagyon sajnálja, hogy nem pár évvel korábban ismert meg.

És most itt ülök, és nem tudom, merre tovább. Szerettem ott dolgozni, jól is fizettek, és a munkával is elvoltam. Persze nem életem munkahelye és feladatköre volt, de tisztességes fizetéssel, emberhez méltó munka.

Mindegy, remélem, szerencsém lesz. Azért a véleményeteket elmondhatnátok, hogy jól tettem-e, vagy hülye vagyok,amiért emiatt felmondtam…