Valóban úgy nézek ki, mint egy idegbeteg?

Ebből a 2 mondatból elég nehéz leszűrni ezt...

Miért mondják, hogy az vagy?

Nem felvilágosításnak szántam, hanem mint jó tanácsnak, az meg hogy mit kezdesz vele, engem már nem érdekel:D Én is megjártam hasonló utakat, tapasztalatból írtam..:D

Amúgy meg, akit a legnehezebb kezelni, annak van a legnagyobb szüksége rá, hogy valaki foglalkozzon vele..:D Ugyanúgy akit nehéz szeretni annak van a legnagyobb szüksége rá..:D De nyugi én nem akarok az lenni, aki ezeket kielégíti neked..

Jogosan kúrod szét az életed is ebből kifolyólag, sok sikert hozzá;)

Fogalmad sincs kivel beszélsz, de azért jó hogy átlátod az egész életem is egyből:D:D Attól, hogy én nem picsogok, meg nem az elcseszett dolgokon rágódok, nem a problémáimat, meg a kihívásaimat nyávogom el egyből más embereknek, attól függetlenül nekem is vannak ezekből bőven, el se hinnéd mennyi.. Sőt ha már így belemelegedtünk ebbe a témába hadd mondjak el egy pár dolgot ezekből, csak építőjellegű példaként.. 7-8 éves koromig csak ordibált velem az apám, ilyenkor még képes voltam barátkozni emberekkel, szereztem is pár barátot, később viszont már vert is minket rendesen, elég keményen(még olyan indok se lehet erre, hogy részeg volt, mert sose volt az, teljesen józanul csinálta), már ha csak nevettünk amikor rossz kedve volt akkor is, 12 éves koromra annyira elzárkóztam a barátaimtól, hogy ők is elkezdtek szekálni, később ők is vertek/aláztak több éven keresztül, a legjobb barátaim(volt hogy az egész suli előtt aláztak meg, mindezt egy kisvárosban, ahol nem lehet levakarni magadról egykönnyen semmilyen jelzőt), egyszóval mindenki aki közel állt hozzám.. Nem volt SENKI az életemben akinek számítottam, és aki számított nekem.. Mindenben rossz voltam, mert elhitették velem, hogy sz*r vagyok, a jegyeim megromlottak, mindenben amiben láttam egy kis affinitást teljesen analfabéta voltam, mert a fejembe ivódtak a szavaik, később már nem is próbálkoztam semmibe belevágni.. Egy senkinek éreztem magam.. Nagyon közel kerültek hozzám fogalmak, mint az öngyilkosság, depresszió, stbstb.. Rengeteg mentális betegség következett ezekből, ami testileg is megnyilvánult.. Aztán egyszer csak rájöttem arra, hogy ez így nem mehet tovább, választás elé állítottam magam, hogy akkor vagy az öngyilkosság, vagy pedig a változás, és bebizonyítom azoknak a r*hadékoknak, hogy többet érek annál mint amit hisznek, meg amit akkor már én is hittem magamról.. NEM VOLT SENKI aki jött volna segíteni, én magam kezdtem bele, és egyedül küzdöttem fel magam..

És vuolá, rengeteget olvastam, elkezdtem edzeni, megváltoztattam a külsőmet, egyszóval elkezdtem nagyon durván megváltozni és pozitívan látni mindent, már kedvelnek az emberek, a csajok odavannak értem, kajakra alig tudom levakarni magamról őket néha, vannak barátaim, a jegyeim megjavultak, és nem állok le soha a fejlődéssel, elérem amit akarok.. És ez ennek volt köszönhető, hogy előtte megjártam a "poklot".. Mindenbe ott van a pozitív dolog, akármennyire is negatív a dolog, soha semmi nem tud akkora motivációt nyújtani nekem, mint azok a senkik régről, akik leégett alkeszek mostanra..:D

A durva nyelvezetű irományaim csak arra hivatottak ösztönözni téged, hogy hagyj fel ezzel a "lesz*rok mindent és mindenkit" stílussal, illetve ezzel a negatív világszemlélettel, és hogy felkeltse az érdeklődésed az esetleges más nézőpontokra, a változásra, a kiugrásra a kényelmesen sz*r helyzetből, egy jobb életbe..