Miért nem akarnak a mai nők főzni? Én vidéken nőttem fel - teljesen normális volt, hogy a nők, lányok főznek, a férfiak pedig férfiak - megcsinálják a férfi dolgokat.

Nekem egy fia vidéki rokonom sincs, és azt sem tudom, mik a férfi és női dolgok.

Férfinak, nőnek ugyanazt kell tudnia egy városi lakásban, mindenkit az önállóságra nevelnek.

Itt mindent megkapsz szolgáltatásban - régen cselédet volt szokás fogadni -, és a legtöbbeknek hivatása van, az önellátást a lehető leggyorsabb módon szeretik abszolválni.

Hát ott van a nyilvánvaló és teljesen reális "a kevés szabadidőmet ezerszer jobban is el tudnám tölteni" indok...

Gondolj bele, neked is büdös nekiállni főzni és ahelyett, hogy túltennéd magad ezen a jobb helyeken rég lejárt nemi sztereotípián, inkább szóba se állsz olyannal, aki nem tesz eléd naponta egy tál gőzölgő finomságot.

Tudod a lányok is pont ugyanennyire szeretik az ilyen ellátást, mint te.

Intelligensebb háztartásokban ezért is osztják meg a felek a házimunkákat.

Persze nyilván más a helyzet egy kitartott feleség helyzetében, de legyünk reälisak; hol lehet olyat találni manapság?

Ez nem a mai nők vagy nem mai nők kérdése. Ha vidéken élsz és sok munkát megcsinálsz te is a ház körül, akkor jogos az elvárásod.

De ha valaki egy lakótelepi lakásban lakik és mindkét fél ledolgozik kb ugyanannyi órát, akkor a házimunkát felezni illik.

Mondjuk nálunk én főzök, és a vasalás meg a mosogatás lett a "férfi munka". Viszont nem főzök minden nap, csak kb 4-5ször egy héten.

Egyáltalán tud főzni a párod? :-) Mert ha csak annyi van, hogy még nem kapott rá az ízére, akkor arra könnyen rá lehet segíteni.

Én panelban nőttem fel, a szüleim kertes házban, de nagyon szegényen, mindketten tudnak főzni, és jól, a nagyapáim is, apai nagyapámat kevésbé ismertem, kicsi voltam még, mikor meghalt, de állítólag a réteshez nagyon értett (nem boltban vett alapanyagokból, hanem rendesen), az anyai nagyapám is otthonosan mozog a konyhában, egyszer készített nekem galamb levest, ő készített nekem először sütőben sült krumplit megvajazva. Nálunk a családban teljesen természetes, hogy férfi és nő is tud főzni és aki éppen kevésbé leterhelt, az csinálja meg. A tesómmal így nőttünk fel.

Persze ha kifogtál egy olyan nőt, mint egykori énektanárnőm, akkor részvétem.

Szerintem már lassanként ideje lenne túllépni azon a gondolaton, hogy a "nőnek a konyhában a helye". Ha te tudsz főzni, és éppen időd is van rá, akkor főzzél, ha éppen neki van kedve és ideje, akkor főzzön ő. Ha te minden létező munkát megcsinálsz a ház körül, ő meg csak a popókáját vakarássza, akkor tessék vele leülni, hogy ez nem így működik, ő már nem öt éves, és te nem az anyja vagy, tessék részt venni a házimunkában. Ha főzni pont nem is akar, akkor legalább takarítson ki, vagy mosogasson el, akármi.

Én személy szerint szeretek főzni, egyelőre most itthon vagyok, időm is van rá rengeteg. De esténként, amikor a párom is itthon van, inkább összebújva filmeznénk vagy valami, akkor nekem sincs sok kedvem hozzá. De van, hogy csak este jutok el én is a boltba bevásárolni szükséges dolgokat, és akkor este 9-10kor kell nekiállni gyorsan összedobni a másnapi (és harmadnapi) ebédet. Sajnos nem vagyok még elég ügyes, hogy rájöjjek, hogy is kell két főre úgy főzni, hogy az a kaja ne két napig tartson :D De este már nekem sincs sok kedvem hozzá. Amíg dolgoztam, addig meg szükségszerűen este kellett főzni, és valamiért olyankor nem szeretek. Oké, ha rögtön nekiállok, amint hazaérek, akkor még jó, de ha meg kell várni a párom, el kell menni bevásárolni (vannak dolgok, amit csak messzebbi boltban tudunk megvenni, és ahhoz kell a "sofőrszolgálat"), satöbbi, akkor már megint ott tartunk, hogy késő estig főzögethetek. Ezt megértem, hogy a barátnőd nem szeretné, én sem örültem neki.

Most képzeljünk el egy átlagos belvárosi lakást, a fiatalok legtöbbje albérletben vagy saját tulajdonban, de ide költözik el először a szüleitől. Mégis, milyen "férfi", és milyen "női" dolgok vannak itt? Egy lakásban kert ha van is, az nem a te, mint hatodik emeleti lakó feladata rendben tartani, ha esetleg valami elromlik, akkor megjavíthatod, de ez nem annyira gyakori eset.

Oké, a ti esetetekben nem érdekes ez az érvem, de ha már a "mai" nőkről beszélünk, akkor igenis megállja a helyét, úgy általánosságban. Mindenki az csinálja az otthoni feladatokat, aki éppen ráér, ahogy azt a pár megbeszélte, ahogy képességeik engedik. Ha az egyik nem szeret főzni, de a másik igen, akkor nemtől függetlenül főzhet az is. És ez nem feltétlenül függ össze azzal, hogy családalapításra alkalmatlan valaki, aki nem tud/szeret főzni. Ismerek olyan nőt, aki fantasztikus anya, de ő is dolgozik napi 10 órákat, ha hazaér, akkor inkább a gyerekeivel foglalkozik, akik az oviban/iskolában kapnak úgyis főtt ételt, és amíg nem ott vannak, a nagymama vigyáz rájuk sok szeretettel és kajával. Megjegyzem, a férje lelépett más nővel, mikor a picik két és négy évesek voltak, és most vitatkozhatunk rajta, hogy a kedves anyuka, aki egyszerre próbált meg minden szempontból helyt állni, azzal üldözte el maga mellől, hogy pont főzni nem volt már energiája, de azért elég biztos vagyok benne, hogy a kérdéses esetben nem ő volt alkalmatlan családalapításra, hiába a főzőtudás hiánya.

Én személy szerint amíg otthon laktam a szüleimmel, semmi házimunkát nem végeztem. Néha kiküldtek az udvarra ősszel összesöpörni a lehullott leveleket, és nagyjából ennyi. A saját szobámat én tartottam rendben, azt a kemény 2nm-es területet. A ház (cca 100 nm) többi részének takarítása, ablakpucolás, minden, az anyukám dolga volt, aki háztartásbeli a mai napig is, pedig még nem nyugdíjas korú vagy 15 évig legalább. Ebbe pedig beletartozik a főzés is. 18 évesen eljöttem egyetemre, másik város, sőt, másik ország, kollégiumban laktam, hát szükség volt némi önellátásra, akkor megtanultam főzni, meg is szerettem. De attól még eléggé kiakasztana a párom, ha kijelentené, hogy ő márpedig nem fog főzni, mert az a nő dolga lenne (lakásban lakunk, tehát ilyen alapon neki semmi dolga nem lenne itthon, mert amíg egy égő ki nem ég, vagy a zár meg nem lazul, addig hagyományosan férfi által végzendő feladat nincs).

Beszéld meg vele, hogy te pontosan ugyanannyira nem vagy a cselédje, mint ő neked, és legyen szíves rendesen kivenni a részét a házimunkából.