Távkapcsolatosok! Ti, hogyan élitek meg ezt?

Néhány hónapon belül külföldre kényszerülök dolgozni és a barátnőmet sajnos itthon kell hagynom. Egy időre ki kell költöznöm Angliába, mert egyrészt itthon nem tudok elhelyezkedni (még diplomásan és nyelvtudással sem, fővárosiként…) és nagyon szeretnék már egy kis tőkét gyűjteni, másrészt mindig is ki akartam magam próbálni egy idegen országban és úgy érzem, hogy így harminc egy néhány évesen még nem késő bele vágni. Idővel persze a barátnőm is jönne utánam (vagy én vissza Magyarországra), de ő még nem áll olyan szinten angolból, mint én, mindig is németes volt, de ami fontosabb, hogy most kapott egy jobb állást, ahol megbecsülik, kedvesek vele, nem nézik kutyába, mint a legtöbb helyen, a fizetés is tűrhető és szereti is csinálni. A lényeg viszont az, ami a kérdéshez szorosan kapcsolódik, hogy azok, akik már egy ideje távkapcsolatban élnek, hogy viselik a mindennapokat külföldön? Azért kérdezem, mert szeretném tudni, hogy mire számítsak. Tudom, hogy minden ember más és mindenki másképp éli meg mind a honvágyat, mind pedig azt, hogy a szeretteitől távol van. Mivel könnyebb ezt elviselni és mit tesztek, ha rátok tör a magány és a hiányérzet? Úgy értem például minden nap beszéltek telefonon, skypon? Ezzel könnyebb elviselni a hiányát a párunknak? Esetleg néhány hetente, havonta meglátogatjátok egymást, egyszer az egyik, másszor a másik utazik? Először egy évre tervezek, tehát addig távkapcsolatban élnénk, utána meglátjuk, hogy maradok, ő kijön vagy én megyek haza. Már hónapok óta ez a nagy dilemma és ezen őrlődök, hogy menjek vagy maradjak, eléggé kikészít ez a dolog…. Végül úgy döntöttem, hogy az adott helyzetet kielemezve meg kell indulnom, mert egyrészt én sem leszek fiatalabb, egyre jobban úgy érzem, hogy most vagy soha… Inkább még most 31 évesen vállalom be az ideiglenes különélést a jövőnk érdekében, mint hogy később megbánjam, hogy nem mentem ki. Tehát légy szíves írjátok meg, hogy Ti hogyan élitek meg ezt a helyzetet! Kérlek szépen benneteket, hogy csak akkor válaszoljatok, ha Ti is ebben a cipőben jártok vagy jártatok! Kéretlen, bölcselkedő, okoskodó hozzászólásokat nem kérnék! Köszönöm előre is! 31/F