Miért probléma ha nekem számít, hogy a partnerem jól keressen?

Nekem nincs (nem volt) ilyen kimondott elvárásom, de tény, hogy ismerkedéseim során nem igazán találtam szimpatikusnak, ha egy férfi csak nyavalygott, hogy milyen keveset keres, vagy már X ideje nincs munkája (de kb. semmit nem is tett azért, hogy legyen).

Mostani páromról nem tudtam, hogy mennyit keres. Annyit láttam, hogy céltudatos, ambiciózus, felelősségteljes. Tudtam, hogy van egy jó szakmája, állása, és még szeretne tovább fejlődni a szakterületén. Ez nekem szimpatikus tulajdonság. Amúgy fogalmam sincs, hogy pontosan mennyit keres, de nem csóró, és nem is siránkozik. Csak annyit tudok, hogy szeretne jobban keresni és tesz is érte.

Visszatérve a korábbi élményekre: nekem nem a csóróság volt a bajom az említett pasikkal, hanem a hozzáállásuk. Ilyen személyiségű férfiba nem tudnék beleszeretni, aki nem vállal felelősséget a saját életéért, döntéseiért, csak panaszkodni tud.

Ez nem is sok, volt olyan hogy a szüleim több mint havi fél millát kerestek és mégsem éltünk magas életszínvonalon.

Havi 200 még nem is sok..

Havi 800- 1 millió aminál már magasabb életszínvonalon lehet élni.

Nagyon nagy a szegénység vagy sokan nagyon össze vannak zavarodva.

Pontosan így van, aki szegény és fúj a másikra a pénze miatt, ahelyett hogy tenne azért, hogy neki is legyen, az valójában nem is akar változást. Vagy legalábbis nem munkával megszerzett változást, inkább csak amolyan sült galambot arany tányéron. .. .

Nah, azért mégis van benned emberség kérdező, már azt hittem a színvonal alatti szerelem nem is játszik nálad. Pacsi.

"Ha valaki teljesen csóró semmi ambíciója nincs az életben"

Miből gondolod, hogy aki szerényebb körülmények között él, annak nincsenek ambíciói? :) És miből gondolod, hogy aki talpraesett, az mindig meg fogja állni a helyét az életben? Semmi sem garancia. Noha elfogadható, hogy tartani szeretnéd az életszínvonalat, de elképzelem a pillanatot, amikor összejössz valakivel, szerelmes leszel belé, és idővel fény derül a valós anyagi helyzetére, hogy mondjuk csak 120 ezret keres havonta. Akkor lesajnálkozó arccal szakítasz vele? Vagy erre sor sem kerülhet, mert már az első randin rákérdezel a fizetésére? :D Akkor aztán szép lehetsz...:P

te fröcsögsz nem én,még egy kérdést se tudsz normálisan leírni

lehoz

vissza szólogatnak a tök normális válaszra,mert ugye mem se***nyalós válasz mint a többi :,D

hanem építő jellegű,és mély emberi érzésekre kitérő válasz volt

tanulhattok csak tőlem,hiába a puffogás,emberségben is lemaradtok

először leírja : az nem kell neki aki nem 200 körül keres

aztán már csak az nem kell,aki léhűtő és nem akar tenni a jövőért,aki full csóró,nincstelen

össze vissza kattog,

és ez még elhinné igaza van.

az meg hogy a palidat zavarja hogy többet keresel,hát azt hagyjuk inkább...az még erősebb téma lenne

sőt ez egy tipikus papucs hozzá állás

az miféle férfi aki a pénztől érzi csak magát annak??

ha nincstelen lennék is tudnám egy igazi férfi vagyok

A férfi :D oszt lehet bújni mögém.

nagyon nagy gondok vannak az ilyen kisebbségi komplexes pasikkal,mint a barátod is

meg az olyanok akik ebből gondot csinálnak.

meg ők akarnak család fenntartók lenni

még akkor is ha keresnek 40 ezret

jó ez tényleg off téma,de tanulságos :)

a lehetőségeket meg keresni kell,ezért én nem ítélem el azt sem aki mondjuk bűnözésből él magas színvonalon

# 15: Hidd el, a gyakorlatban tényleg úgy működik, hogy nulla végzettséggel sírnak az emberek, hogy jaj, hát nekik esélyük sincs többre vinni, örülhetnek, ha valami munkát kapnak. Volt olyan pasi, aki ragaszkodott hozzá, hogy a lakása közelében találkozzunk, mert neki nincs pénze buszjegyre! Kiderült, hogy évekkel ezelőtt elveszítette a munkáját, azóta elvállalt egy kényelmes, de nagyon rosszul fizető munkát, és ebben éldegél kényelmesen. Eszébe nem jut változtatni rajta, csak panaszkodik, hogy milyen pocsékul keres... (megjegyzem, olyan szakmája van, amivel akármilyen mellékest bevállalhatna, de nem...)

De az exem is ilyen volt... panaszkodott folyton, hogy már unja a munkáját, de nem változtatni nem mert. Mert ő csak ahhoz ért... de a világ meg nem ilyen! Folyamatosan új kihívásokhoz kell alkalmazkodni, és igen, az alkalmazkodásra képtelenek komoly gondban vannak! De ez nem a világ hibája!