Miért furcsa ez egyeseknek? Nem értem.

Ideiglenesen a párom most messze van tőlem pár hónapig.Nem gyürködöm a párnám csücskét sírva a nevét mormolva,nem vagyok depis,nem zuhanok magamba.Minden nap beszélünk,kontakt van,tudjuk hogy ez nem örökre szól.Elvagyok,dolgozok,rendezem a dolgaimat,ő ugyanígy.Mindenki ki van akadva,hogy miért nem vagyok magamba zuhanva,meg hogy ez nem normális.Az emberek még nem jöttek rá,hogy attól mert még két ember nincs egymás mellett,ez nem jelenti azt hogy világvége van ? Csak azt nevezik kapcsolatnak ha minden nap együtt alszanak,minden percet együtt töltenek,csak az számít komoly dolognak ? Ha szerelemről,szeretetről beszélünk az távolság kérdése ? És lehet így is halál nyugodtan élni ha tudom hogy a másik messze van ? Lassan én érzem magam kellemetlenül hogy nem kisírt szemekkel látnak.Szerintem ehhez kell egy bizonyos érettség,hogy jól tudjon kezelni egy ilyen helyzetet.Ti mit gondoltok erről ?