Nekem jo egyedul, miert olyan furcsa ez?

Mert az ember alapvetően egy társas lény.

Hogy most boldog vagy, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy később - vagy akár mindörökké - boldog leszel így.

Mond azt hogy van barátod, de nem komoly csak kavartok. Be se kell mutatnod mivel nem komoly és leszáll mindenki rólad. Problem Solved.

Igazából ha más lenne a reakciód, kicsit agresszívebb, amikor ezt a témát neked felhozzák, rögtön nem kérdeznék többet meg.

Fura egy dolog ez, hogy nem igazán fogadják el, ha valakinek így jó. 2 dolog jutott eszembe:

1, "De mindenki, a kornyezetem bombaz azzal, hogy de nekem kell vallaki mikor lesz mar stb.":

lehet, hogy egy kívülálló lát benned valamit, és hogy neked a személyiséged olyan, hogy valóban jó lenne, ha valaki lenne melletted (ezt nem rossz értelemben írom/gondolom én sem, de lehet, hogy te úgy tudsz önmagad lenni, ha van melletted valaki, akivel kölcsönösen tisztelitek egymást);

2, Sok ember csak azért akad ki azon, hogy valaki egyedül van, mert látja, hogy így is kerek tud lenni az élet (társ nélkül), és ez frusztrálja őt, mert neki már nem feltétlen van meg az a fajta szabadság, amit az egyedüllét adhat.

# 8/8 Időpont tegnap 23:45 - Nos, dédmamám olyan korban vállalta, hogy egyedül neveli fel a gyerekét, amikor ez nem volt szokványos, és igenis elvárták volna tőle, hogy menjen férjhez.

Senkinek semmi köze más magánéletéhez, ha ő társ nélkül akar élni, akár végleg, akár csak egy darabig, szíve joga, saját döntése, és ettől még nem lesz magányos. Vannak olyan összeférhetetlen természetű emberek, akiknek hiába van családjuk, nem látogatják, mert emberileg olyan, hogy ezt a reakciót váltotta ki a viselkedésével, és elmarta maga mellől az embereket.