Akiknek 20 felett még barátnőjük sem volt. Azok mit akarnak kezdeni az életben magukkal?

Párkapcsolatban nem érzem jól magam, mindig lesni éppen ki fekteti meg a "barátnőt", megfelelni neki stb. Kinek kell ez?

Lakásomat bekameráztam, még a leghisztisebb, legféltékenyebb hölgyet is sikerült felvennem 3 max 4 hét után, hogy mással kefél.

(Volt n-n, f-n-f, n-f-n, de f-f-f-f-f-n )

Az első félrelépésig mindent megtettem, de utána nem fektetek energiát egy "kapcsolatba" és meglepő módon ez bejön nekik. Aki dobbant, hát az dobbant. A rezsi felét mindig elkérem, ha ez nem jön be neki kidobom.

Még soha nem kötődtem senkihez, szerelmes sem voltam, de nem is igénylem. Ez persze lehet, hogy csak egy nagyon jó önámítás, amit már hiszek és vallok.

Ki tudja?

Kicsit demagóg és provokatív kérdésnek taláom ezt, de értem mit akar kifejezni a kérdező.

Abszolút érintett vagyok a kérdés szempontjából. 25 vagyok, eddig egy ölelést sikerült összehoznom. :)

Azonban nem látom, hogy a kapcsolatban élő emberek is hűde boldogok lennének. Probléma van a kapcsolatukkal, a gyerekkel, mindennel. Szinte csak problémákat látok, a tv-ben, filmekben látok egyedül boldog családokat. Szóval nem mondanám, hogy ez az egyetlen út az elégedettség felé. Legfeljebb a társadalmi elfogadottság eredményez elégedettséget, mondván te családos vagy, nem néznek melegnek, aberráltnak. Elfogadottabb mint az egyedülállóság.

A lenézést nem értem, nekem gyerek korom óta van egy mentális betegségem, ami szinte megakadályozza, hogy kapcsolatban éljek. Ne csak a fleszínből ítéj. . .