Randira, találkozóra magukkal viszik a nők, a lányok a szájukat és a kezeiket?

Oké kettes, de azért minimális magánszférájának kell lennie az embernek, nem?

Én sem lennék soha olyannal, aki az életem minden kis mozzanatába betekintést akar, egyszerűen idegesítene, hogy mindig mindenhol mindenbe belekontárkodik és közben bírál.

Szerintem akkor kezdenek el sopánkodni, ha nem volt folytatása a randinak.

Mármint, nekem van(volt) egy barátnőm, aki első találkozáskor már nagyon lelkesen csinált mindent. Hiába mondtam neki, hogy ezt nem kéne, azért csinálta. És utána napokig várta, hogy a pasi hívja, de nem történt meg. Pedig előre figyelmeztettem, hogy ne számítson rá. És most meg csodálkozik, hogy miután már híre is ment, senki nem akar tőle komolyabb kapcsolatot, csak egy dugás és kész. Főleg, hogy továbbra sem türtőzteti magát. A leírásból nem úgy tűnik, de az élet néhány területén még esze is van, ezért is csodálkozom rajta, hogy pont ebben a rémegyszerű kérdésben ennyire buta és érthetetlen. De vannak ilyenek, kérdező. Én személy szerint viszont első randin csókot sem szoktam engedni. Másodikon sem nagyon. Aki kibírja a 3. randiig így, azzal már szexelek is, de utána nem nyafogok, hogy mit művelt velem, mert onnantól kezdve büszkén mondom, hogy nézzétek, új pasim van- még pár évig, az eddigi gyakorlat alapján.

A 2. hozzászóló története meg juj. Azért az kemény. Nőtársaim nevében is elnézést kérek azért a cafkáért. Hidd el, nem mindenki olyan. Sanszos, hogy az értelmesebbjét viszont elüldözöd a bizalmatlanságoddal, bár megértem a dolgot. Csak egy rossz példából ne így indulj ki, hogy az összes ilyen lesz.

Szerintem mindenkinek szüksége van valamennyi intim szférára. Nincs titkolnivalóm a párom előtt, tudja a jelszavaimat és számtalanszor előfordult, hogy megkértem, keresse már ki egy e-mailemet, mert kellene belőle egy-két infó, avagy olyan is volt, hogy fürdés közben hallottam, hogy csörög a telefonom, kikiabáltam a páromnak, hogy vegye már fel.

Mivel tudom, hogy nincs vaj a fülem mögött, ezért nem vagyok egy szívbajos típus, órákig olvasgathatja a facebook üzeneteimet, akkor is max annyit talál, hogy a barátnőmmel jól kibeszéltem (inkább pozitív értelemben), amiről amúgyis tud, csak nem szoktam visszaidézni neki szó szerint ezeket a beszélgetéseket.

Ennek ellenére nem esne jól, ha állandóan ellenőrizgetne, ha arra érnék haza, hogy a facebookomat vagy az e-mailjeimet túrja, esetleg a telefonomban pörgeti a híváslistát. Bízom benne és gond nélkül a kezébe adtam a "kulcsot", ahogy ő is az enyémbe, de szerintem annyi bizalom és tisztelet legyen mindkét félben, hogy nem él vissza ezzel és nem viszi túlzásba a kutatást, főleg ha nincs rá oka.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: Megpróbálom kicsit más megvilágításba helyezni a dolgokat. Én is olyan vagyok, akit könnyen elkap a hév és az első randik után rózsaszín ködtől elborult aggyal lefekszek a kiszemelttel. Pontosabban ilyen voltam... Én ebben nem a másikat hibáztatom, hanem magamat és szinte kivétel nélkül megbántam reggel mindig. Csak néztem a tükörképemet és azt kérdezgettem magamtól, hogy miért kellett ezt már most? Nem lehetek ennyire hülye, könnyűvérű, akinek elszáll az agya néhány kedves szótól és simogatástól... Én tanultam belőle. A jelenlegi páromat direkt megkértem, hogy figyeljünk oda erre és amíg tiszta fejjel nem érzem/nem érezzük úgy, hogy eljött az idő, addig kérem őt is, hogy ne feszítse a végletekig a húrt. Ő ezt elfogadta és eszerint is történt minden. Én ezért végtelenül tisztelem és szeretem őt (meg amúgy is :)).

Azok a lányok/nők, akik összefekszenek bárkivel és utána a másik felet hibáztatják, szerintem leginkább tarkó lövést érdemelnek. Mindenhez két ember kell...