Akiknek 20 felett még barátnőjük sem volt. Azok mit akarnak kezdeni az életben magukkal?

Én kihasználom a szabadidőmet és sokat dolgozom. Az így megkeresett pénzt magamra költöm (hobbi, utazások). Sajnos egy jobb helyen többet is tudnék magamra költeni de Állam bá' az többek között az adómból finanszírozza az ilyen beállítottságú embereknek a hitelektől való megmentését.

"lesz jó állása és majd olyan huszonsok-harminc körül kezd el magának párt keresni, amikor már a nők is elkezdenek eljutni arra a szintre, hogy a külsőnél többet számít az egzisztencia és a megbízhatóság."

Na, én az ilyen nőket hajtom el a fenébe. Tipikus nincs ló jó a szamár is, magyarul a szőke herceget, az ideált nem érdekelte a nő de azért jó lenne valaki, aki eltartja, így megfelel a lúzer is.

Különbözőek az emberek, akár az ujjlenyomatuk. Van aki korán párkapcsolatban él és el sem tudja képzelni az életét egyedül. De van aki meg nagyon jól érzi magát egyedül.

Én is egyedül vagyok, több ismerősöm azt gondolta rólam hogy ez számomra sikertelenség. Nos nem az, társat találni és gyerekeket vállalni ahhoz nem kell ész és tehetség. De nem vagyunk kutyák. Az utcán a kutyáknak vagy más állatoknak tényleg az a beteljesülés ha összeragadnak. De mi emberek vagyunk. Nem mindegy hogy a házaspárnak és az utódoknak milyen sorsa lesz. Van aki beéri azzal hogy van állása, az sem számít ha betanított munkásként. Nem nézem le a betanított munkát mert magam is sokat dolgoztam és dolgozom falun és városon egyaránt. Viszont aki a szüleivel egy életet végigdolgozott, annak joggal van nagyobb igénye ahhoz hogy a "szamárlétra" magasabb fokán élhessen. Ezért nem mindegy a házastárs sem.

Fel lehet ezt fogni tragédiaként meg nem is.

Ami nem hiányzik, az nem fáj?!