Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Te melyik lehetőséget választanád?
Adott egy fiatal, két hónapos kapcsolat, ami nagyon szépen alakul és úgyérzem egyre jobb mederbe terelődik.
És adott egy álláslehetőség 200 km-re tőle, ami azt jelentené, hogy jövőhéten költöznöm kell és maximum hétvégente látnánk egymást, de jó eséllyel akkor sem mindig.
Ergo, ha elvállalom az állást, akkor azzal rámondtam az áment a kapcsolatunk végére.
1 hónapja keresgélek a környéken is munkát, de egyszerűen nem jön össze semmi. Vidéki kisváros, nem kell sehova olyan végzettségű ember, mint én.
A páromnak van itt egy lakása, munkája, biztos élete. Érthető, hogy nem fog ugrálni egy két hónapos kapcsolat miatt, de teljesen elbizonytalanodtam. Szeretem őt, de ez egy nagyon jó lehetőség és félek, hogy örökre bánnám, ha nem élnék vele és a kapcsolatunknak is vége lenne.
Mivel még van egy félévem az egyetemből, ezért lehetőségem van arra is, hogy nyárra itthon maradjak és ősszel kezdjek el másfelé nézelődni. Ez idő alatt azért kiderülne, hogy van-e kettőnknek jövője. Tehát ez a harmadik opció.
Kíváncsi lennék, hogy ti hogyan döntenétek, mert most egy kicsit el vagyok kenődve és fogalmam sincs mi lenne a helyes.
válasza:
válasza:Két diplomával könnyebben találsz munkát távolabb a kisvárostól, nem hinném, hogy értelme lenne magad örökre odakötni, csak mert a párodnak lakása van. Ezzel szemben egyáltalán nem biztos, hogy rámenne a kapcsolat a költözésre, egy 2 hónapos kapcsolatra pedig nem szabad alapozni, mert 2 hónap után mindenki meg van róla győződve, hogy az igazira talált rá.. ti még csak randiztok, nem éltek együtt, alig ismeritek egymást.
Ha nem akarod elkapkodni a dolgokat, akkor várd ki a tanulmányaid végét, és készítsd fel rá, hogy nagy valószínűséggel távolabb fogsz elhelyezkedni. Addig meglátod, hogy ő milyen perspektívát lát így a párkapcsolatokban. Beszéltél már vele erről a dologról? Hogy reagált rá?
válasza:Természetesen beszéltünk erről. Ő arra kér, hogy legalább a nyarat bírjam ki itt és adjak egy esélyt magunknak. Addig hátha alakul valami munkahely nekem is, aztán majd meglátjuk. Azt gondoljuk, hogy ez a nyár éppen elég lenne arra, hogy rájöjjünk, egyáltalán van-e értelme a kettőnk dolgának.
Egyébként 2 hónapja vagyunk együtt, de kb. négy éve ismerjük egymást, szóval nagyjából tudom mire számíthatok.
Az viszont sanszos, hogy a későbbiekben sem lesz hajlandó odébb költözni. Arra nem tud válaszolni, hogy mi lesz, ha én itt nem boldogulok, ugyanis szerinte ez lehetetlen.
Ja és ami fontos... ő a munkája miatt havi kétszer hétvégézik. Ilyenkor gyakorlatilag alapból nem tudunk találkozni. Én csak hétvégére tudnék hazajönni és akkor ugye néha a család is kíváncsi lenne rám. Szerintem egy kezdődő kapcsolatban kéthetente 2 nap nagyon kevés. Ebben egyetértünk, így jó eséllyel, ha én rábólintok erre az állásra, akkor megkímélnénk egymást a szenvedéstől és rögtön elbúcsúznánk a másiktól.
Egyelőre hajlok arra, hogy a nyarat még kibírom itt, de nagyon nem jó a lelkem miatta. Félek, hogy kivetül ez rá a későbbiekben.
válasza:Mondjuk abban igaza van, hogy valószínűleg tudnál ott is munkát találni, csak nem olyan jót.
Egyszerűsítve a kérdést: megér-e neked havi plusz 50-100.000 forintot ez az ember? Ha kétely van benned, akkor nincs mellette keresnivalód.
válasza:"ha én rábólintok erre az állásra, akkor megkímélnénk egymást a szenvedéstől és rögtön elbúcsúznánk a másiktól"
Persze ez sokkal könnyebb, mint vállalni egy távkapcsolat terheit. Mert egy távkapcsolat valóban embert próbáló, de egyben ez is a legszebb benne: ha nem vagytok igazán oda egymásért, úgyis kimúlik magától. Ha meg igen, akkor meg úgyis kitartotok egymás mellett.
Ennek ellenére azt mondom, ha mindketten hajlotok arra, hogy ott maradj, ahol vagy őszig, tedd azt! Csak nehogy aztán két szék között a pad alatt találd magad!
(Amúgy ha úgy teszed fel a kérdést, hogy mi a fontosabb, a karrier vagy a társ, akkor egyértelműen az utóbbi.)
Negyedik opció: elvállalod az állást. Gondolom, úgyis van próbaidő. Ezalatt
- kiderül, tényleg olyan jó-e a lehetőség, mint amilyennek kívülről látszik
- kiderül, a kapcsolatod hogy alakul
még mindig dönthetsz úgy, hogy visszamégy oda, ahol most laksz. Ha időközben úgy döntesz, inkább visszamégy, akár hónapokkal korábban is elkezdhetsz állást keresni. Ha viszont a kapcsolatról derül ki, hogy mégsem elég erős, akkor legalább az állás megmarad.
Nem a pénzen múlik igazából. Amennyivel ott többet keresnék, az el is menne életre. Kb. ugyanannyiból tudnék gazdálkodni, amennyit itthon keresnék, ha találnék egy munkahelyet.
A probléma a lehetőségekkel van, ugyanis az itt nagyon kevés van és ezeket is feltöltik általában ismerősök ismerősével, avagy olyanok vannak a szakmában, akik már 40 éve az adott cég munkatársai. Pályakezdőként nem rendelkezem túl sok kapcsolattal. Egy nagyobb városban azért találni állást enélkül is.
Ergo én most úgy érzem, hogy az itthoni láblógatás és a munkavállalás között vacillálok. Sosem gondoltam, hogy egy férfi belekavarhat az öntudatosságomba, mindenesetre fájó szívvel, de hosszas beszélgetés után az állást visszamondtam. Csak remélni tudom, hogy jól döntöttem.
Ha nem, akkor ebből is tanultam és máskor, hasonló helyzetben nem lesz kérdés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!