Miért elítélendő, ha egy nőnek van önbizalma?

A csapból is folyik a „fogadd el magad“ meg a „ha te nem szereted saját magad, más sem fog szeretni“. Ennek ellenére viszont ha valakin látszik, hogy elégedett magával, vagy legalább nem szidja magát 24 órában, hogy „kövér vagyok, csúnya vagyok, el kellene ásni“, akkor már mindjárt egós pitsa lesz mások szemében.

Miért gáz, ha valaki úgy elégedett magával, hogy nem „tökéletes“? Miért ciki, ha szépnek látom az arcom, és el tudtam fogadni az alakom, pedig akinek van szeme, az látja, hogy vannak hibáim? Miért gáz, ha egy nem top modell külsejű nő mosolyog?

Munkában boldognak érzem magam, kedves vagyok és mosolyogok, de nem egyszer észrevettem, hogy a férfiak egyszerűen lesütik a szemüket vagy elnéznek másfelé addig a fél másodpercig, amég átadom a vásárolt terméket. Egy kezemen meg tudom számolni, közel fél év alatt hányan mosolyogtak vissza, de nem érdekel.

Valamint miért elítélendő, ha egy nő tudja magáról, hogy intelligens, és van esze? Simán bevallom, hány nyelven beszélek folyékonyan, ha épp rákérdeznek, vagy hogy milyen témák érdekelnek. Persze senkinek nem tolom a képébe, hogy „Ezt nem tudtad? Ez olyan egyszerű!“

Nem egyszer megkaptam, hogy csinos és okos nő nincs, vagy vagy, válasszak, melyik akarok lenni.

Miért nem lehet valaki egyszerűen csak önmaga? Nem a legszebb, és nem a legokosabb, de elégedett.