Mit gondoltok, elítélendő, ha valaki álbarátot/álbarátnőt (nem tudom milyen szó illene ide) bérel? Közületek ki vállalna hasonlót, vagy ismertek olyan embereket, akiknek van/volt hasonló tapasztalatuk?

Ha szingli lennék, simán vállalnám. Egy meleg ember, akit már zavar, hogy a családja folyton szekálja a nőtlenségével, de még nem akar kiállni eléjük és elmondani a dolgot szerintem gyakran folyamodik ilyesmihez. Ha jól megvagyunk, egy barátnak megtenném, szemrebbenés nélkül.

Szerintem nem elítélendő, az sem elítélendő, ha valaki szexért fizet. Bizonyára megvannak az okai rá, hogy erre kényszerüljön, nem feltétlenül kell rögtön ítélkezni- szerintem.

Annyiból nem ítélném el, hogy tényleg hatalmas nyomás van az emberen a külvilág felől, aki nincs párkapcsolatban, főleg a huszas évei második felében, azt még az amúgy jobb szándékkal megáldottak is leírják magukban, biztos nem kell senkinek, rossz fogás vagy valami defektje van. Viszont annyiból mégsem tudnék egyetérteni a döntésével, hogy minden külső nyomás ellenére sosem lenne szabad mások előítéletének, elvárásának vagy pletykáinak meghajolva egy felszínes képet kialakítani, csak azért, mert akkor elkerülheti a rosszindulatú vagy bunkó megjegyzéseket.

Inkább meg kell tanulni szelektálni a különböző vélemények között. Aki külsőségekből indulva megbélyegez téged, annak a véleménye értéktelen és nem is szabad vágyni az elismerésére. Csak felesleges pénzkidobás és alakoskodás, ahogy az is ritka kellemetlen, ha már sokadszorra hívnának el társaságba, és mindig kifogásokat keresve kell lemondanod a közös időtöltést, mert nem tudsz bemutatni olyan párt, aki nem is létezik.

Nem magadra kérdezted, de mások ide tévedhetnek, nekik azért érdemes ezen elgondolkodniuk.

27/F

Nekem volt hasonlóban részem. Egy 30 éves kolléganőm kért meg hogy menjek el vele egy bálba mint a párja, mert évek óta egyedülálló és szerencsétlen a párkeresésben pedig nem néz ki rosszul és belül is értelmes. Ugye mi barátok vagyunk nem csak munkatársak és bennem bízik meg a legjobban.

Én eleinte nem akartam főleg hogy csak 22 éves voltam akkor nekem sincs senkim, de végül gondoltam buliból bele megyek. Annyit kértem cserébe hogy állja az üzemanyagot és ne hazudjon a volt osztálytársai előtt akikkel bálba mentünk hanem mondja el hogy én csak egy jó barátja vagyok aki elkísérte. Persze ez nem így volt ő eljátszotta azt hogy én vagyok a barátja meg fél éve vagyunk együtt meg boldogok vagyunk meg már össze is költöztünk. Én persze nagyot néztem, eleinte tűrtem, de aztán kihívtam őt egy nyugisabb helyre és jól le szidtam őt ezzel hogy miért hazudott, főleg hogy sokszor spontán csókolt szájon amin hatalmasakat néztem, meg többször fordult elő hogy spontán simogatott amit ő sosem szokott!

Én nagyon nagy akarat erővel inkább nem ittam az este, pedig tehettem volna mert volt szállásunk nem kellet autóba üljek, de inkább nem ittam mert nagyon lelkes volt, és nem akartam elrontani az estéjét mert ugye barátként őt elfogadom, de mint páromként nem. Persze csinos nő, és nem zavarna a korkülönbség de szerelemből nem tudnám szeretni mert sok mindenben eltérünk egymástól. Persze én ezt nem ítélem el, mert érte én a problémáját hogy a múltja miatt képtelen bepasizni amit meg is értek nála, de azt viszont erősen elítélem ha valaki hazudozik ilyenről mert lehetnek következményei. Én így is nagyon rendes voltam hozzá és nem árultam őt el, de másnap eléggé le szidtam hogy ilyet soha SOHA ne csináljon főleg velem hogy csak úgy szájon csókolgat amit alapból párok közt szokás főleg hogy ő életében 2szer adott nekem puszit egyszer amikor szülinapomon köszöntött, meg egyszer amikor 2 hónap fizetés nélküli szabit vettem ki mert külföldre mentem segíteni a nővéremnek bizonyos dolgokban és akkor búcsúzáskor adott puszit mert úgy volt hogy lehet nem jövök vissza.