Lányként jobban elengeditek/elengednétek magatokat egy kapcsolatban, ha a pasinak nem fontos, hogy vékonyak legyetek?

Természetesen szeretnék tetszeni másoknak, de elsősorban magam miatt figyelek erre. Nem engedem el magam, mert akkor nem érzem jól magam a bőrömben.

Az ingázós tartományom 3 kiló..ennek az alja már olyan, hogy sürgősen össze kell kapnom magam, mert nem akarom elveszteni az izomzatomat, a teteje pedig figyelmeztet, hogy megindult a súlyom és vegyek vissza.

Ez prsze nem az edzős időszakra vonatkozik, hanem amikor csak tartom a súlyomat.

Épp ma néztem egy ismerősömet..nem is értem, hogy tud tükörbe nézni..de komolyan. Csinos, viszonylag vékony csaj volt és most kb 3* akkorára nőtt. Őszintén nem értem, hogy hogy nem zavarja és egyáltalán hogy tudott eddig fajulni a dolog.

Tuti nem hormon meg pajzsmirigy.. Van egy másik ismerősöm, ugyanez, csak ő vékonyabb volt és kövérebb lett, mint a másik..na nála lehet, hogy betegség áll a háttérben, de ahogy nézem a képei alapján, nem nagyon veti meg a csokitortát és egyebeket.

23N

Igazából nem nagyon számítana. Lehet, hogy elhagynak, a tükör viszont mindig velem marad sajna.

Viszont nem vagyok olyan lenéző, mint az első. Nem szoktam mások alakján és étkezési szokásain filozofálni.

Bár lányokat kérdeztél,én nőként tudok válaszolni.

Talán 14-évesen szerettem volna utoljára tetszeni fiúknak (másoknak),- de ekkor még ez nem jött össze. Ezek után csak a saját magammal szembeni elvárások érdekeltek,- érdekelnek ma is. Nem kell a löttyedt test,a nagy has a formátlan fenék és a narancsbőr! Nem fanatikusan,inkább tudatosan étkezem,sportolok munka és gyerek nevelés mellett. 40/N

Nem lenézés, egyszerűen csak nem értem! Tényleg nem értem...

#1

Nem hagynám el magam emiatt.

Sokáig evészavarom volt, amiből már sikerült kigyógyulni, de a gondolkodásmódomra a mai napig nagyon kihat az a pár év, emiatt már pár kiló plusztól is képes vagyok rosszul érezni magam. Tehát még ha a pasit nem is érdekelné, hogy 55 kg vagyok-e vagy 65, engem nagyon is érdekel.

En a sulyommal utoljara 16-17 evesen foglalkoztam, sokaig tartottam az 55-56 kg-ot most az utobbi egy evben felmentem 62-re(szoval igen felhiztam), de nem izgat kulonosebben. Az exemnek sem szamitott mennyit nyomok, ezert meg ugy sem erdekelt.

Szeretem a hasam, ezt O is tudta, imadtunk egyutt jokat enni. :)

20/N

Persze. Ez főleg abból érződik, ha nem teszi szóvá negatív színben a súlyomat, nem kritizál a külsőm miatt.

De minek is járna velem egy fiú azért, hogy szekáljon, miközben nem tetszem neki?

nem a baráto miatt vagyok vékony, hanem magam miatt. nem engedném el magam a kapcsolatban, mert fontos, hogy megfeleljek magamnak, és az nem 70 kilósan van.

az elmúlt félévben tdatosan híztam kicsit (173cm-rel 51-52kg voltam, most vagyok 57) de ennél tovább nem fogok, most már csak a formásításra megyek rá. természetesen tetszeni akarok a páromnak, és tetszem is, de nekem kell tükörbe nézni, és fontos, hogy ezt ne undorodva tegyem. (nincs bajom a ducikkal, ne vegyétek sértésnek, csak magamat nem szeretné úgy látni)

20/L