Van- sély úgy összejönni bárkivel is, hogy a szüleiddel élsz és valószínűleg ez nemigen fog változni a következő évtized (ek) ben? Ti adnátok esélyt egy ilyen embernek aki így járt?

Nem kertelek: Magamról beszélek.

Nem úgy néz ki, hogy ez az állapot változni fog a következő jó 5-10 évben.

Hogy miért? Lássuk csak:

- Sajnos nincs 10-15 misim egy saját házat venni.

- A bank nemigen ad hitelt, vagy ha mégis az keményen uzsora lesz. (felveszek 10 millát visszatfiezetek vagy 30-at... És ez csak a lakás utána még élni is kellene a havi törlesztő mellett).

- Az albérlet nagyon értletlen dolog, 40 ezer + rezsi még a rendesebb arcoknál is...

- Ha meg társbérltre mész az még rosszabb, mert akkor el kell viselni valakit, ami még rosszabb mint a saját rokonaid.

Bónusz: Magyar viszonylatokban az "albérlet" meg nagyon sokszor = egy kis lyuk, a dicső Lepra Lajos lakótelepen. Kis ízelítő: náccsálád a szomszídbá, félhalott nyugdíjas a másik oldalon, bogarak időnként, kosz-bűz a lépcsőházban, TV zengés mindennapi ébresztő... Tipikus béna panelproli életérzés... ( kö-HÖM ilyesmik: [link]

Meg értelmét se igen látom. A ház nagy. 2 szobányi távolság anyámtól szóval nemigen hallatszik át semmi, igazából otthon sincs sokat, szóval nem teljsen mindegy? Itt nincsen prosztó szomszédság, anyámat nem nehéz elviselni, elvan a szobájában ahogy én is, néha kerti munka, de a kert is nagy. Fizu felét leadom a maradékból meg azt veszek amit akarok. Főzök magamnak ha úgy van, házimunkákat megcsinálom amit tudok...

Ellenben egy probléma van ezzel: hogy így nemigen van esély kapcsolatot kialakítani... Egy ideig vakíthatok, hogy így meg úgy, de őszintén - nem cserélnék azzal a proli-panel léttel valami lyuk garzonban... Jobb ez így. Egyetlen mínuszpont talán, hogy így valamilyen szinten mindig gyerek maradok itthon hiába a kor... Anyám mindig öreggebb lesz és mindig a gyereke maradok... Tudjátok hogy van ez...

Lehet-e így kapcsolatot kialakítani? Adnátok-e esélyt erre egy ilyen emberenek? Mennyire zavaró ez?