Hogyan tudom legyőzni a félelmem attól, hogy egyedül maradok életem végéig?

És miért nem találsz társat?

Már nem azért, én se találok, meg tudlak érteni,csak érdekel.

Én nem értem, mi ez a társfüggőség.

Annyian hisztiznek/pánikolnak a korosztályomban (23 vagyok), hogy nincs párjuk, állandóan csak azon jár az eszük, hogy mennyire kellene melléjük valaki...

Hahó! Tök fiatal vagy még! Tanulj, csinálj karriert (vagy amit szeretnél), éld az életet, aztán majd egyszer betoppan, akire vártál.

A nők jellemzően a hülye magánytól való félelem miatt szoktak buta lépést hozni, "ha ló nincs, megteszi a szamár is" alapon leereszteni azt a bizonyos lécet, majd egy ideig eljátszani, hogy milyen jó döntés volt, és hogy milyen boldogok. Aztán később jön az elégedetlenkedés, a veszekedés, a "mindent feladtam érted" sírás, az egésznek pedig a gyerekek isszák meg a levét. Na de előreszaladtam :) A lényeg, hogy nincs mitől félned. Egyébként a magányt is elég jól ki lehet használni. Ne negatívumként nézd, hanem gondolj bele, mennyi mindent csinálhatsz így, hogy nem kell más(ok)tól függened. Aztán egyszer majd eljön az is, akire vársz :)

23/L

Utsó vagyok.

Upsz... most látom, hogy ffi vagy :D Bocs. Akkor hatványozottan vonatkozik rád, amit mondtam!

Éld az életed, tök fiatal vagy (nektek pasiknak még a biológiai vekkertől sem kell félni:), van még időd megtalálni az igazit!

...mármint az ellen,hogy ez így legyen.

Csak kútba ne! Évek óta attól félek,hogy egy pincében végzem,egy kút alján,egy gyk-s lány miatt,ha ez bejönne,akkor az csúnya poén lenne :D