Ha addig nem találhat valaki párt, míg egyedül nem tud boldog lenni, akkor a kapcsolatban lévők egyedül mind boldogok voltak?

Nyilván nem,csak ezt a maszlagot a sok buta terjeszti...

Ezzel próbálják magyarázni azt,hogy egyes embereknek miért nem sikerül találnia párt,pedig a valódi okok egyáltalán nem ezek...

Ez ebben a formában szerintem hülyeség.

A boldogságot nehéz definiálni, így mindenkinek mást jelen. Az én értelmezésem például nem is ismerek boldog embereket, csak olyanokat, akiknek vannak boldog pillanatai.

De ha a boldogság alatt azt érted, hogy nem önmagát sajnálja az ember, hanem próbálja kihozni a legjobbat az életéből, akkor van benne összefüggés.

Teljesen érthető, hogy esélyem sincs, hogy párom legyen, amikor sugárzik rólam - erős túlzással- hogy bármelyik pillanatban Dunának megyek. És érdekes módon amikor már nem "szenvedek", hanem "normális"/"boldog" vagyok, akkor hirtelen több lehetőségem is lesz, pedig csak annyi változik, hogy hogyan viszonyulok a dolgokhoz.

Saját magamról azt tudom, hogy akkor lett egy igazán jó kapcsolatom, amikor azt mondtam magamnak, hogy nem érdekelnek a pasik, egyedül vagyok, egyedül is jó nekem, csak keresek valami szexpartnert... és bumm, jött életem szerelme.

Egyébként tényleg annyi lehet a logika, hogy aki rágörcsöl, az a görcsössége miatt egyszerűen nem vonzó.

Marhaságnak tartom.

Én nem voltam egészen boldog sosem addig a pontig míg meg nem találtam a páromat.