Mit csináljak, ha azért nem merek összeköltözni a barátommal, mert akkor közös wc lenne?

Én voltam nagyon szorongós. Ha mentem az exem szüleihez, akkor úgy jöttem el tőlük, hogy fel voltam puffadva, csikart a hasam, borzasztó rosszul voltam. Bármi táborba elmentem, ugyanez. Kerestem a pillanatokat, amikor egyedül vagyok teljesen és végre elmehetek.

Csak itthon és a testvéreimnél nem érzem magam rosszul. (Illetve most már a páromnál.)

Én pedig azt hiszem tudom miért alakult ez így.. A nagybátyámék furcsa emberek, és mindig mikor náluk voltunk, akkor mindig le voltam cseszve valamiért. Pedig nem csináltam semmi rosszat, nem törtem össze semmit, csak mondjuk leültem a farmerben az ágyra. Nem volt koszos, csupán abban utaztunk hozzájuk. És nem annyi volt, hogy várj, leterítem neked az ágyat aztán fetrenghettek benne, hanem le lettem cseszve, hogy azonnal jöjjek le, mit képzelek.

Ez odáig fajult, hogy mikor ők jöttek hozzánk akkor szorongtam a saját házunkban. Féltem, velük beszélgetni, mert elég határozott véleményük van és ha én épp nem tudom 14 évesen, hogy mi aarok lenni ha nagy leszek, akkor jött az a grimasz meg szöveg, hogy mi az hogy nem tudom..

Én állítom, hogy ettől a folyamatos szorongástól alakult ki bennem egy ilyen gátlás. Hogy miért pont ebben a dologban, azt nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy emiatt.

Azért elég rossz érzés, amikor a saját házadban szorongsz...

18-19 voltam, amikor végre nem féltem tőlük és rendeződött valamennyire a kapcsolt, most már tudok velük beszélgetni. (Leginkább mert már tudok nekik j válaszokat adni a kérdéseikre.)

Idővel aztán valahogy ez a wc-s szorongásom is javult és most már az anyósék házában sem félek ettől annyira, meg a sógoréknál sem.

Táborokban még továbba sem szeretek..már ha épp arra vannak és hallhatnák, de ha egyszer már nagyon kell, akkor nem tudok mit csinálni..

Biztos van valami oka..ezért lenne jó egy pszichológus.