Megkérhetem hogy tiltson le megint?

Nem igazoltam vissza. Nem akarok vele beszélgetni, csak azt szeretném ha fel se oldott volna..

Durván 4 éve szakítottunk, ő letiltott én nem kerestem, suliba jártam majd egyetemre, majd munkát vállaltam, közben megismertem a páromat, akit nagyon szeretek. Ő tényleg egy hihetetlenül jó ember.

Nekem ez a két kapcsolatom volt csak, és tart még.

Nem akarom hogy beszivárogjon az ex az életembe, de valamiért nem megy hogy magamtól kizárjam. Amikor nem vagyok net előtt nem is gondolok rá, amikor belépek akkor is csak azért mert valamivel mindig felhívja a figyelmemet. Vagy közös ismerősnél megoszt valamit, általában régi fénykép (amin néha én is ott vagyok) vagy régi közös kedvenc zene, vagy simán bejelöl de nem ír semmit, vagy kedvel valamit amit én is.

Annó próbáltam szépen lezárni, de képtelenség volt így azzal a pofonnal az arcomon raktam el a vele kapcsolatos gondolataimat a kukába, ahonnan épp elő akarnak jönni.

És hogyan legyek túl rajta?

Szokták írni a megbeszélést de az nem opció, azonkívül mit tehetnék?

Nem zaklattam, azért tiltott le mert megkértem rá.

Vele sem csak egy év volt, egy ideje együtt is laktunk, csak akkor előjöttek a problémák amiket nem tudtunk megoldani, kompromisszumot nem lehetett kötni vele, változni nem akart. Tulajdonképpen csak kifogtam egy megmentésre vágyó srácot aki semmit nem akart tenni hogy változzon, nem akarta elhinni hogy szeretik, mindig azt nézte hogy mennyire rossz neki nagyon ragaszkodó volt, meg aztán a végén egy kicsit erőszakossá is vált.

Fiatal voltam szerelmes, nagyon tudott hatni rám. Rengeteg jó pillanatunk volt, de valahogy amíg közösen éltünk a legrosszabbat hoztuk ki egymásból.

Egy idő után fojtogató volt a feszültség, nem tudtam mit kéne csinálnom még, tényleg igyekeztem hogy kilendítsem kicsit, hogy együtt maradhassunk anélkül hogy akármelyikünk is felőrlődjön. De lassan csak egy darab nőnek éreztem magam, egyre inkább befele fordultam, azután eljött az a pont amikor nem akartam megmenteni se őt se a kapcsolatunkat. Az előző kapcsolati sem működtek, szinte mindegyik pont ezért nem, nem tudott kinőni a lelki bajaiból, de nem fogadott el segítséget se. A volt barátnőktől sem tudott elszakadni, sose volt jó a lezárásokban. Az egyik lánnyal még én is összebarátkoztam. Nem lepődött meg az a lány hogy vége lett, azon se hogy miért lett vége.

Talán azért lett csúnya vége mert sokáig húztam, miután szakítani akartam győzködött hogy maradjak én pedig maradtam. Sokáig vártam a csodát, egyre többet veszekedtünk azután amikor elcsattant az első ütés nem tudtam többet visszamenni. Telefonszámot váltottam, írtam egy üzenetet hogy ne keressen lehetőleg tiltson is, azután pár napig fel se léptem, amikor újra beléptem volt még egy hosszú üzenetem tőle, de válaszolni már nem tudtam rá ugyanis tényleg tiltott.

Az üzenetet nem olvastam el csak töröltem a beszélgetést. Összekaptam magam dolgoztam szobát béreltem befejeztem a sulit száműztem a gondolataimból, majd jött az egyetem a párom, a munka.

Zavar hogy nem zártam le előbb amikor talán még kulturáltan is lehetett volna, meg hogy amikor ő akarta a végén megbeszélni akkor elzárkóztam és nem hallgattam meg. De végül is sok értelme nem lett volna azoknak a beszélgetéseknek, viszont így hogy elnyomtam most zavar hogy feltűnt megint.

Tudom összességében ez egy átlagos kapcsolat amire rengeteg példa van, nincs benne semmi meglepő vagy szokatlan, esélytelen volt hogy együtt maradjunk, ennek így kellett lennie.

Mivel egyszer már letiltott a kérésemre ezért gondoltam hogy talán ismét megtenné.

A felejtésen kívül tényleg nem tudom mit kellett volna csinálnom, kivertem a fejemből, leginkább a sulira és a munkára figyeltem, lekötöttem a figyelmem és már nem gondoltam rá. Talán egy év után találkoztam a mostani párommal, nem hittem hogy ez előkerül az ex, azt sem hogy zavarni fog mert tényleg nagyon jó a kapcsolatom a párommal.

Nem tudom hogy mit csináljak, szakítani nem fogok emiatt, de nem akarom hogy továbbra is gondoljak rá, mert arra rá fog menni a mostani kapcsolatom.