Hagytál már el önként úgy valakit, hogy még szerelmes voltál belé?

Semmit nem lehetett tervezni vele, 3 éve együtt voltunk és ő 22 évesen odáig jutott el agyilag hogy majd az apjával (akivel nagyon rossz a kapcsolatuk) eltartatja magát, mert ő nem hajlandó dolgozni pl. 500 ft-os órabérért. (Holott csak egy érettségije volt.)

Nem volt hajlandó se tanulni, se dolgozni, se sportolni, semmit nem csinált, 2 évig halálosan féltékeny volt, (egyetemi) gólyatáborba miatta nem mentem el, és ennek ellenére utána is ler*bancozott, hogy biztos azért akartam elmenni.

Kutakodott a facebookomban stb, folyamatosan halogatott mindent, hazudozott, annak ellenére hogy ő ilyen féltékeny volt, nem volt túl hűséges se. Hülye voltam, hogy nem léptem le előbb, bár még most is rossz egy kicsit, mert pár dolgon változtatott, de nem tudok hinni neki semmiben. Nem tudok megbízni benne, nem hiszem hogy még változhat, nem tudok rá felnézni semmilyen tekintetben, és az is rátesz egy lapáttal, hogy 1 évig könyörögtem neki, hogy változtasson. Hát, már kezd jobb lenni 2 hónappal a szakítás után, de eléggé a padlóra küldött a kapcsolat meg a szakítás is. Ráadásul neki is megmondtam, hogy ha idióta lesz akkor is elhagyom, ha még szeretem. Nem hitte el. Így járt.

Igen. Egy barátnőm unszolására leteszteltük a hűségét. Ő belement volna a találkába, nekem hazudott, hogy hol lenne akkor... Így inkább otthagytam, minthogy ne bízzak benne, és veszekedjünk állandóan...

Sok év telt el azóta, lassan 10, de a mai napig sokat gondolok rá...