Zavarna, ha a barátnődnek nem lenne lába? Egyáltalán ismerkednél egy amputált végtagú lánnyal?

Igazából becsülendő, hogy nem adta fel és ezért fel tudnék nézni rá. Úgy érzem, hogy ha el tudná fogadni az /ÉN/ dolgaim, akkor nem lenne önmagában akadály. (ilyenkor jön, hogy személyiségileg összepasszolunk-e illetve tetszik-e)

Tehát önmagában nem zavarna.

24/F

Ez hasonló mint az a fene nagy elfogadás a ßuzi kérdéssel kapcsolatban. :D Kérdezz meg valakit, hogy elfogadja-e őket. A válasz persze, teljesen, egyértelmű. :D Aztán kérdezd meg, hogy szeretné-e, ha a fia ßuzi lenne. Hajjaj, ugye-ugye. :D

Egyébként gratulálok a kitartásodhoz és csak így tovább! Ha az amputáció előtt is ilyen erős ember voltál, akkor minden elismerésem, ha nem, akkor azért nem teljesen egyenértékű ez egy olyan "teljesítménnyel", akiben ez alapból megvan. Sajnos az emberek több, mint 99%-ában nincs meg (nézd meg; egy nyomorult diétát nem képesek betartani zabálás nélkül). Mindenesetre ezt egy nagyon pozitív dolognak tartom.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, szívesen barátkoznék veled, szívesen töltenék veled időt, főleg ha értelmes ember vagy. Így az sem kizárt, hogy közel kerülnénk egymáshoz, onnan pedig akár egyenes út lehetne a kapcsolat. Tehát nem zárható ki teljes mértékben. Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy ez komoly "hátrány", de két felnőtt ember által simán leküzdhető. :) A probléma csak az, hogy mind a küzdeni vágyásnak, mind a felnőtt embereknek jelenleg híján van kis világunk.

Egyébként ha te vagy a lány, és van kedved beszélgetni, nyugodtan írhatsz, talán lenne közös témánk. :)