Jó dolog a házasság, csak kissé sokáig tart - mondta egy híres ember. Mi a véleményetek?

Könnyebben ki lehetett bírni? Akkor miért volt egyes tájegységeken társadalmilag elfogadott dolog a megunt férjeket eltenni láb alól? (Ld. tiszazugi arzénes gyilkosságok például).

Egész másról van szó... régen is köttettek rossz házasságok, csak akkoriban szégyennek számított a válás, ezért inkább tűrtek, vagy másképp oldották meg a "problémát". Manapság viszonylag könnyen el lehet válni (a házasságok több mint fele válással végződik), de a megmaradó házasságokba sem látsz bele, a többségük már csak valamiféle gazdasági érdekközösség, nem érzelmi kötődés.

Ettől függetlenül léteznek jó, és hosszan jó házasságok. Ha két önmagában is kiegyensúlyozott személyiség köt egymással házasságot, akkor ők hosszú ideig egymás támaszai, kiegészítői lehetnek. Én is látok néhány ilyen házasságot magam körül. Tudod, amikor még nyugdíjas korban is kézen fogva járnak...

De erre kevesen alkalmasak. Ezért nem a házasság intézményét kell okolni, hanem saját magunkat, amiért képtelenek vagyunk tartós kötődési kapcsolatra és/vagy rosszul választunk házastársat.