Szakítsak vagy ne? Hogyan tovább? Segitség! Most mit tegyek? Megcsaltam a párom. Stb kérdésre ITT a válasz!

Üdv.

Aki ezt elolvassa, annak szerintem megfogváltozni az élete. Nagyon hosszu lesz előre szólok, de ugy érzem sok embert kell most helyre tenni lelkileg.

Leirok nektek egy történetet, hogy nekem, hogyan változott meg teljesen az életem.

2012 Április-Májusában megismertem életem legnagyobb szerelmét cirka 300 km választott el minket egymástól. Elötte volt már 3 kapcsolatom, de egyik se volt annyira komoly így utólag visszatekintve, mint a mostani.

2012 Juniúsában elcsattant az első csók. Sajnos ekkor szeretem le a volt munkahelyről, mert 1 év alatt kikészültem pszichikailag. A egy idő velem, pontosabban Ő 10 hónappal idősebb volt tőlem. Ugy voltunk vele megállapodva, hogy akinek nincs munkahelye az megy a másikhoz.

2013 Júliusában megkértem a kezét. Feleségül akartam venni

Ez igy ment pontosan 2 éven keresztül, de egyszer eljött azaz idő mikor neki Szlovákiában lett munkahelye. Sajnos én nem tudtam állandóan ott lenni, mivel nekünk itthon Magyarországon gazdaságunk van (méhészet, föld, erdő) és sokat kell dolgoznom itthon is. Természetesen mikor náluk voltam akkor ott se vetettem meg a munkát. Probáltam ugy csinálni, hogy 2 hét itthon és utána 2 hét ott. Egész jol ment. :D

2014 nyarán elhelyezkedett a fentebb említett munkahelyen dolgozni.. egy hűtőházban...nagyon sajnáltam, hogy ott dolgozik. Sokat kellett dolgoznia, de kevés pénzt kapott és én szóvá is tettem, hogy annyit nekem nem ér meg az a munkahely, hogy Ő a fagyasztóba emiatt izületi bajt kapjon. Mikor ment munkába vagy jött, mindig megprobáltam kint várni a ház elött, ha pedig gyalogolt, akkor elébe mentem, hogy ne féljen egyedül. Aztán láttam milyen fáradt nap mint nap, emiatt is mondtam neki mindig amikor itthon voltam vagy náluk, hogy menjen pihenni.

Oktoberben mikor itthon voltam egyszer csak bejelntette nekem, hogy szakitani akar, mert hogy keveset beszélgetünk, kevet irom neki, hogy szeretem, nagy a távolság stb...és a végén megjegyezte nekem hallkan, hogy a munkahelyén van egy fiu aki tettszik neki (többet erről a fius dologrol nem mondott). Nekem se kellett több este 11-kor ilyen láttán, mondtam neki, hogy reggel 3-kor indulok hozzá vonattal.

Eleinte mondta, hogy ne menjek, mert nem jönn ki elém az állomásra, de mondtam neki, hogy nem gond, akkor legyalogolom azt a 10 km-ert. Csak ezt a dolgot beszéljük meg személyesen, mert ez nem netes téma. Végül is abba maradtunk, hogy lejönn értem.

Reggel 9 órára odaértem. A kocsiba szinte megse akarta fogni a kezem...nem tudom miért.

A lényeg az, hogy elmentünk hozzájuk és sirás közeppette beszélgettünk egymással a dolgokat. Ő szakitani akart (a fő ok a távolság volt) én meg nem. A személyről is kérdeztem és arra meg azt mondta hogy nem fontos, lényegtelen.

Kb 1 óra alatt megbeszéltük a dolgokat. Ugy döntöttünk, hogy együtt maradunk. Ott voltam náluk 2 hétig aztán sajnos a munkanélkülire haza kellett jönnöm mert le kellett jelentkeznem! Az idő alatt amig ott voltam náluk, nagyon figyeltem minden dologra, hogy semmi rosszat ne tegyek. Nagyon sokat foglalkoztam vele, vártam mikor jött a munkahelyéből, mikor ment akkor is probáltam mindig ott lenni és felkellni vele együtt reggel 5-kor. 3 müszakba ment dolgozni. reggel, délben, este kb a 2 hét alatt amig ott voltam náluk 2 napot volt otthon. Nagyon kitettem magamat akkor, hogy romantikus is legyek. Tehát nagyon igyekeztem a kedvébe járni.

Aznap este mikor jöttem haza, akkor ugy éreztem, hogy beszélgetnünk kell erről a dolgokrol. Egész este beszélgettünk.

Kérdezgettem ekkor is a fiuval kapcsolatban, de ekkor is azt mondta kb 1000X hogy nem fontos és hogy lényegtelen, de végülis egyszer csak 10 perc várakozás után kimondott egy keresztnevet és többet nem mondott róla, semmit. Én mondtam neki, hogy azért poénból nem szoktak az emberek ilyet mondani se face-n, se skype-on a párjuknak, hogy szakitani akarnak. Valamint, hogy a párkapcsolatos dolgokat SZEMÉLYESEN KELL megbeszélni. Az nem internetes téma. Ő egész este csak sirt, és bujt belém, ölelgetet, és kérte, hogy ölelgessem. Szexelni is akart nagyon, de mondtam neki, hogy majd máskor MOST beszélgetünk.

Nyugtattgattam őt, hogy semmi baj nincs miért aggodnia, csak időt adjon nekem amig rendbe teszem az életünket. (Én is az idő alatt a 2 év alatt folyton kerestem a munkát csak mindig visszautasitottak)

Oktober 29.-én eljöttem tölük és aznap este végig beszélgettünk, de olyan 11 óra fele, ment aludni, mert holnap reggel korán kell a munka miatt.

Oktober 30.-án este fele jött fel idegesen, mert valami fontos verset törölt a gépéről...nyugtattgattam, hogy semmi gond nincs majd segitek neki az ujra irásban, de őt ez nem nagyon hatotta meg. Továbbra is mérges volt. Közbe utána érdeklődtem , hogy hogyan lehet visszaállitani ezt a dolgot a gépen és hát sikeresen meg is tudakoltam egy barátomtól, de ekkor Ő már szó nélkül lelépet face-ről.

Oktober 31.-én már nem jött fel az internetre ekkor 3X megcsörgettem a teloját és irtam neki egy nagyon szép SMS-t, majd hajnalba lefeküdtem aludni.

November 1.-én annyit irt nekem face-n, hogy "Ma nem leszek itt! Szia"

Kb 20X hivtam aznap de egyszer se vette fel a telefonját.

November 2.-án, pedig már reggel 6-kor hivtam és irtam neki ugyszint egy nagyon szép SMS-t, még ekkor se jött semmi válasz tőle.

Este mikor megjöttem az erdőről ezaz üzenet fogadott engem face-n

"Szia , neharagudj de nem benned van a hiba hanem bennem . Mast szeretek ez a hiba .sajnalom , kivettem a kapcsolatot remelem egyszer majd megerted remelem. nem igy akartam kozolni ,

sorry

a facet torlom

legyszoves , ne gyere ,mert nem vagyok itthon

sajnalom , tudom hogy talal magadnak valakit aki jobban fog szeretni mint en teged

majd a cuccaidat elkuldom vagy elviszem hozzad

sajnallom"

Hm...lelkileg összetörtem, magamba roskadtam, sokkot kaptam és sírógörcs volt bennem. Kb majdnem öngyilkos lettem, mert Ő volt nekem azaz a személy, akivel nagyon komolyan gondoltam azt, hogy az életemet akarom vele leélni. A szivem, lelkem ketté hasadt és ugy éreztem most egy hatalmas nagy Űr van ott.

Idegöszeomlásom közepette folyton ezt mondtam "Jajj Istenem miért? Miért pont velem? Mi rosszat tettem?"

Ki akartam mentem akkor este inkább dolgozni az erdőbe mint, hogy otthon legyek. A munka lekött engem.

Igen, ám csak nem engetek ki...eléggé feszült volt itthon a hangulat. 2 db nyugtatot be is adtak nekem, de én csak remegtem...teljesen kivoltam.

Nagy nehezen kb 3 óra után csak kitudtam menni az erdőbe az öcsémmel és a haverjával.

Tüzelgettünk és beszélgettünk....én meg közbe szemezgettem a fákkal, hogy melyikre tudnám magamat a sállammal felkötni, és hogyan tudnám ezt ugy megcsinálni, hogy ne vegyék észre.

Kiválasztottam a fát és hát....elkezdtem menni arra. Egy tuskóba elestem és lefejeltem egy fát. Ekkor mint, ha egy hang azt mondta volna, hogy "Ne tedd, ne add fel! Én veled vagyok".

Hát nekem se kellett több inkább a fejemet simogattam, mint, hogy a sállammal törödjek és ekkor végre eszembe jutott, hogy az egész párkapcsolatban ott volt velem Isten.

Én soha nem hittem benne azaz Istenben, de abba se hittem, hogy az interneten egy egyszerü netes játékban meglehet találni életem szerelmét. Ez nem véletlen és nem szerencse hanem Isten akarta, hogy igy legyen. Ennyit tanusitottam Isten javára, de többet nem.

Amikor ez a dolog megtörtént, hogy bevertem a fejem, elkezdtem imádkozni, magamba. "Legyen meg a te akaratod és vezesd az életemet arra amerre szeretnéd"

Mikor bejöttünk az erdőröl és este (már itt 4 nyugtato volt bennem) imádkoztam. Ekkor jöttem rá arra is, hogy amit Isten ad azt el is veheti.

Ilyen az emberi élet is. Isten adja, amit bármikor el is vehet. Ez csak egy példa, de eze kivül még sokat fel tudnék sorolni. A lényeg, hogy mindent Isten irányit.

A Jó dologhoz könnyü hozzászokni és utána felse tünik nekünk, hogy jót kapunk valakitől. De ha megtapasztaljuk a rosszat, utána már a kis jót is tudjuk értékelni.

Elkezdtem járni templomba és Biblia órára, eleinte csak pislogtak mikor beállitottam, de most már megszokták :D

Tehát a fő változás, azaz most az életemben, hogy megtértem. Már nem káromkodok, nem szidom Istent ha elesek, megvágom magam vagy bármi bajom történik, hanem felállok és leporolom magam.

Ha elveszteném pl a kezem az se érdekelne, mert amit Isten ad, azt el is veheti.

Sokat imádkozok, és megköszönöm az Istennek, hogy akkor megmutatta nekem az én utamat.

Milyen voltam mielött megtértem?

-Mikor itthon voltam hát a távolság ugyebár kikésziti az embert és hát én sajnos fiu vagyok, így a páromnak a sok perverségemet kellett elviselnie.

- Türelmetlen, hirtelen haragu voltam.

- Nagyon ideges volt már alapból a természetem. Sokat stresszeltem a családom miatt és, amiatt ahol élek.

- Nem volt munkahelyem

- Én általában ha stresszelek akkor fogyok és sokat cigizek. Ha érzem, hogy a párkapcsolatomban is gond van, akkor észrevehető ez a folyamat.

Ezek voltak föként a nagyobb hibáim, amiket én észrevettem.

De ettől függetlenül a menyasszonyomba nagyon szerelmes voltam. Ő volt nekem a mindenem. 2015-be terveztem, hogy elveszem feleségül, de elötte a születésnapján a család elött, romantikus körülmények között megkérem ismét a kezét (de sajnos erre már nincs lehetőségem).

Mi történt velem, mióta megtértem?

- Beiratkoztam 2 iskolába is, mert kivagyok éhezve a tanulásra és most Isten ad rá erőt nekem.

- Lett munkahelyem.

- Konditerembe járok és ennek hatására, 3 hét alatt 6 kilot hiztam, mivel az Úr azt szeretné, hogy egy kicsit izmosodjak is....igy most vagyok cirka 59 kilo

- Nagyon, nagyon sok jo dolog történt velem. Pl: kapcsolatokat épitek ki a jövöbeli válallkozásommal kapcsolatban.

- Csoda is történt velem, már nem egyszer, ami annak a jele, hogy Isten velem van. (A volt barátnöm apukáján gondolkotam miközbe szántottam a traktorral Rá 2 percre kb mit ad Isten....egy olyan logoval rendelkező nyerges vontató ment el a főúton, amilyennel az apukája dolgozik. A 25 év alatt mióta ezen a vidéken élek SOHA nem láttam annak a cégnek erre felé a kamionját)

Mi a célom és mi a jövöm?

Ugy érzem Isten, azt akarja, hogy minnél több embert küldjek a templomba. (Ezt én majd nagyon ügyesen megoldom :))

Továbbá, hogy olyan válallkozást tudjak majd elinditani, amely hatalmas lesz. Sok embernek tudjak munkát adni és főleg olyan embernek, akik hasonlóan a távolsági kapcsolatot akarják megoldani. "A hálás munkás a LEGJOBB munkaerő" :D

Miért írtam mind ezt le?

Mert, soha nem szabad eladni. Mindig ott van veletek Isten. Imádkozni kell hozzá és megfogja hallgatni, minden imádságotokat. Legyetek nagyon türelmesek, mert lehet, hogy a kérésetek egyszer teljesül, akár 1 óra mulva, de lehet, hogy csak egy év mulva, vagy soha. Higgyetek Istenben, mert Ő minden embernek csak jót akar!

"Isten minden rosszat fel tud használni valami jó érdekében"

Nem szégyen a hini Istenben. A szégyen azaz, hogy vasárnap többen vannak a kocsmában, mint a templomba.

Nézzétek.....nekem ma van a születésnapon. Sokan felköszöntöttek engem, csak egy személy nem. A volt menyasszonyom....,pedig vele 2 év 4 hónap és 12 napig együtt voltunk. Azért fáj ez nekem, mert sajnos én még mindig szeretem :( Mióta dobott engem azóta nem is keres

De most már velem van Isten, így a véksőkig kitartok és minden nap hálát adok neki, hogy November 2.-án velem volt, átölelt engem és a helyes útra terelt. :)

Én úgy látom, hogy egy ateista csak, akkor tér meg és követi Istent, ha a olyan lelkiváltság éri, hogy a szíve romokba és a lelke széthasad.

Isten nagyon nagy erőt tudd adni az embernek és ha Ő képes megbocsájtani a mi bűneinknek, akkor mi miért nem vagyunk képesek megbocsájtani a szeretteinknek?

Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem tudtam nektek ezzel segiteni valamennyire! Fel a fejjel, én itt vagyok és imádkozok értettek ;)