Hogyan tudnék rajta segíteni? Van egy haverom, régóta ismerem, gyerekkorunk óta egy társaságunk van. De amég mi család karrier vonalra léptünk, ő valahol elveszett. Vagyis nem valahol.

Valahogy ez a srác egy másik világban él, de nem önszántából. Nagyon okos ennek köszönhetően nagyon rossz körülmények közül egy kifejezetten jó helyre küzdötte fel magát. Aránylag jól beszél angolul, németül, spanyolul tanul mellette szórakozásból. Sikereket ér el a szakmájában. Jó a humorérzéke, kicsit komor illetve gyakran pesszimista, de ő ebből is viccet csinál. Ahol tud, próbál segíteni másokon stb. Egyszóval belülről rendben van a srác. Kívülről sincs vele semmi baj, nem egy kifejezetten bizalomgerjesztő alak, de nem is az, aki mellé nem mersz leülni az éjszakai járaton. Nagyjából olyan mint mindenki, belsőre ellenben van egy gyanúnk, hogy intelligensebb mint az átlag. Mégis, mintha nem találná a helyt a világban. Állandóan arról beszél, hogy el akar utazni, itt hagyni az értelmiségi munkáját, és letelepedni valahol ahol vannak hegyek, meg erdők, és ott vállalni valami kétkezi munkát ahol a műszakokon kívül nincs semmi más dolga csak élvezni az életet. Nem kell neki egész nap dolgozni, lenne végre szabadideje. Fura de majdnem 30 éves és soha nem volt senkije. Ha van olyan ember aki láthatatlan tud lenni az ő. És ez különösen érvényes a nőkre, és valahogy ez fordítva is igaz. Ha véletlen egy lány felkelti az érdeklődését, akkor hajt érte, ahogy tud. A baj csak az, hogy azok rendszerint kihasználják amég a srác ott van és segít ha kell, de aztán amikor komolyra fordulna a helyzet elhajtják egy alapos fejmosással. Nem mintha ez sokszor előfordult volna, mert 25-26éves korában volt egy hatalmas csalódása, amit szerinte ő rontott el, és az óta abban a helyzetben ragadt érzelmileg. Visszasírja a lányt (én nem ismertem személyesen, de ők is gyakorlatilag együtt nőttek fel barátként, aztán felnőve szerelem lett belőle. Sok emlék, sok érzelem szóval bele sem merek gondolni, min mehetett keresztül ez a két jómadár) úgy van vele, hogy ha ő nem akkor senki sem kell neki. Beleélte magát ebbe a Nagy Ő hülyeségbe. Már szinte csak a munkájának él, ül a szobában aztán dolgozik és titokban régi képeket nézeget, amiről azt hiszi senki sem tud. A csaj meg már tuti azt sem tudja ki ő, szóval meg sem próbálom megkeresni, meg ha ezt tenném akkor is mit mondhatnék neki: hé, Szegeden még mindig vár rád egy emberi roncs....

Tehát olyan mintha egy része bent maradt volna a történelemben és ott él, oda húzódik vissza egyedül. De így elmegy az élete. Sajnos a múltja miatt kimért, érzelmeket magába fojtó, meg nem alkuvó, még a reménytelen helyzetekben is küzdő személyisége van, amihez meglehetősen nehéz hozzáférni. De valahogy segíteni szeretnék neki abban, hogy kikerüljön ebből a "kínlódásból" amiben már évek óta beleette magát. Csak sajnos ötletem nincs, hogyan...