A leszbikusság/biszexualitás és a vallásosság összeegyeztethető az életben?

Mi emberek akarunk olyan dolgokban ítélkezni melynek eldöntése nem a mi dolgunk!

" Zsoltár 116,5

Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk."

Érdekes, hogy arra a felvetésemre, hogy az államvallások szexuális előírásai mindig a társadalmi igényekhez igazodnak, csak nem érkezett még válasz.

Lehet idézni a Bibliából - csak minek.

Nem mondom, hogy nincs benne megfontolandó morális tartalom.

Egy ekkora könyv esetében szinte mindig van.

Hozzáteszem, sokkal több emberi jóságot, szeretetet, megértést, bizalmat, hitet és erényt lehet olvasni egy-egy jól sikerült E. M. Remarque vagy Eric Knight műben. Ha a pozitív tartalom mellett intellektuális humorra is vágyunk - márpedig ha a keresztény isten van, akkor csak nem lehet olyan tré, hogy egy olyan unalmas könyvre építse a brandet, mint a Biblia -, akkor ott van Lénárd Sándor.

Lényeg a lényeg: egy olyan könyvből, ami a szüzen fogantatással etet, abból nem kell a nemi életét senkinek sem meghatároznia.

Ha otthon az asszony azzal fogadna, hogy a szentlélek rakta teherbe, két pofon után kereshetné a fogait. Erre itt egyesek ebből akarnak hálószobai útmutatást faragni.

Értelmetlen.

Ráadásul a bibliát 2000 éve írták emberek. Azt gondolni, hogy amit 2000 éve gondoltak és papírra vetettek gyakorlati szinten azt most alkalmazni lehet és kötelező is, az olyan szintű ostobaságra vall, hogy elképesztő.

Ha annó pár ember leírja, hogy a homoszexualitás bűn, az a személyes hitük, koruk, társadalmuk, stb... háttér alapján, ráadásul nem léteztek azok a tudományágak (többsége) pláne nem ennyi tudással mint most.

Csak, hogy eltelt 2000 év, vannak tudományágak (erre is, pl: a szexológia, szexuálpszcihológia) a társadalom fejlettebb minden téren. Szóval köszönő viszonyban sincsen a valósággal, és pláne nem a korral, és az emberrel.

Aki szakácskönyvből akar házat építeni az nem vallásos hanem pusztán hül*e, de mint a tök.

Helytelen válasz, ismerethiányból fakadólag.

1. Saját érzéseimet, vágyaimat kizárólag én ismerem, tajtam kívül, nálam jobban csakis Isten. Ezt te, egy monitor mögül nem ítélheted meg, nincs jogod véleményt mondani, mert nem ismersz, nem ismerhetsz belülről. Igen nagy fokú hamis önbizalomra vall megkérdőjelezhetetlennek tűnő kijelentésed, mintha egyáltalán ismernék is valamennyire, pedig nem.

2. a homoszexuális, biszexuális, transzszexuális, transzvesztita, stb. kifejezések címkék, egy XX.-XI. századi korból, melyeknek még a tudományossága sem bizonyított megfelelően, de arra kíválóak, hogy az egyént megbélyegezzék és egy skatulyába préseljék.

Ezzel szemben a Szentírás nem ismer ilyen kategóriákat:

Férfit és nőt ismer. Bűnös cselekedetet ismer, melyre, ha vágyat érzünk, azt hívják kísértésnek, ha elutasítjuk, azt hívják kísértés feletti győzelemnek, ha dédelgetjük, azt hívják úgy, hogy engedünk a kísértésenek, melyet, miután a kívánság megfogant, és cselekedetté vált, úgy hívják: bűn.

Mindeközben Isten mindvégig férfinek tekinti az illetőt (avagy nőnek, nemének megfelelően) és felelősnek tartja azért, amit elkövet, vagy aminek elkövetésére irányuló vágyat helyesnek tart, elfogad, és egyetért vele. Azt is leleplezi a Biblia, ki áll a kísértés mögött: a Sátán, mint kísértő, illetve az ő démonai. Nincs elrejtve az sem, mi ennek a gyümölcse: örök halál. Ez tehát egy alapvető megközelítésbeli különbség korunk szellemisége és a Szentírás kijelentése között.

Vissza a vádjaidhoz:

Megtérésem előtt csakis, kizárólag férfiakhoz vonzódtam. Még erőlködve sem tudtam érdeklődést mutatni a női nem iránt. Ez még a te címkéd, ill. a te tudomány-pszichológia vallásod hamis címkéi alapján sem nevezhető semmilyen módon biszexualitásnak. A Szentírás szerint egy férfi voltam, aki gonosz cselekedeteket követett el férfiakkal, illetve kizárólag erre érzett vágyat, pontosabban kísértést. A te megfogalmazásod szerint ez lenne a homoszexuális.

Miután megtértem és Jézust szívembe hívtam, belekereszteltettem az Ő halálába, meghaltam a bűnnek, és élek az Istennek.

Jelen pillanatban, az, aki vagyok, szabad vagyok az állandó kísértéstől, nem követek el férfiakkal gonosz cselekedeteket, nem dédelgetek magamban ilyen bűnös vágyakat, és szabad vagyok az állandó és leküzdhetetlen kísértésektől, gonosz álmoktól is. Tiszta életet élek, van feleségem, képes vagyok gyönyörködni a női nemben, vágyat érzek feleségem iránt, mely beteljesülést is tud nyerni.

Ezt hívnák címkéid szerint heteroszexuálisnak. A valóságban pedig csak egy Krisztus által a bűntől megszabadított férfi vagyok, aki egészséges vágyat érez a női nem iránt, a felesége iránt, ez pedig nem kísértés, hanem egy normális, egészséges dolog, erre vagyok teremtve, és ezt megélem feleségemmel, ami Isten tervének beteljesülése.

előző válaszomat erre írtam:

"Dowd nevű felhasználó válasza:

Nem krisztus szabadított meg te szerencsétlen hanem biszexuális vagy!

Komolyan mondom fogom a fejemet.

Egyik végletből esel a másikba és azt hiszed, hogy minden rendben. Hát nagyon nincsen rendben."

Visszatérve az eredeti kérdéshez: "A leszbikusság/biszexualitás és a vallásosság összeegyeztethető az életben?"

A válasz egyértelműen: NEM.

Ha valaki csak egy vallási szervezet tagja akar papíron lenni, és csak színlelésből templomba járni, hogy embereknek tetsszen, vagy önmagának, önmaga lelkiismeretét hamisan megnyugtatgassa, a Biblia kijelentéseit pedig nem akarja megismerni, vagy elfogadni, vagy ki akarja azokat forgatni, ki akarja azokat magyarázni, akkor igen.

Ha valaki őszintén hisz Jézus Krisztusban, olvassa, érti az Igét, és hisz benne, és engedelmeskedni akar Krisztusnak, élő kapcsolatban van Vele, akkor SEMMIKÉPPEN SEM EGYEZTETHETŐ ÖSSZE.

Pontosítva: a hamis vallásosság összeegyeztethető a biszexualitással, stb.-vel.

Az élő, őszinte, igaz krisztushit semmiképpen sem.

Sem a Biblia alapján, sem az igaz hitű keresztény társaim tanításai és hite alapján, sem az én személyes tapasztalataim alapján, Jézus Krisztusban való hitemből következően határozottan állítom ezt.

El lehet vinni a vitát oda, hogy mi jogon szól bele a vallás az emberek életébe, meg miért tartják egyesek idejétmúltnak a Bibliát, meg miért nem hisznek egyesek Istenben, stb. Csakhogy nem ez volt az eredeti kérdés, hanem ez:

"A leszbikusság/biszexualitás és a vallásosság összeegyeztethető az életben?"

Ha a kérdező a VALLÁSOSSÁG kifejezés alatt a hit nélüli, külsőségekre alapozott képmutató vallásoskodáat értette, akkor a válasz, igen, ezzel bármilyen bűn összeegyeztethető.

Ha az élő krisztushitet értette, neki őszintén engedelmeskedve, akkor LEHETETLEN ÖSSZEEGYEZTETNI.

Különben miért is akarna valaki vallásos is lenni, meg bűnben is élni? Mi értelme ennek? Ma már nincs "szent inkvizíció" (hála Istennek), nem néznek ki a faluból a földijeid, ha nem jópofizol a templomban minden vasárnap, nem visz érte börtönbe senki.

Egyáltalán, mi értelme hit nélkül vallásoskodni?

Ha valaki biszex, és így akar élni, ám tegye. Szabad országban él. Ha meg őszintén hisz, akkor meg kövesse Jézust őszintén, képmutatás nélkül, de erre senki sem kényszeríti. Miért kéne összeegyeztetni a kettőt?!?

Értelmetlennek tartom elvinni a kérdést más irányba, mint ami eredetileg volt. Ha a kérdésre akarunk válaszolni, maradjunk meg az eredeti keretek között, imserve és helyesen értelmezve a vallásosság, hit fogalmát, hogy ez mit is jelent a valóságban.

Aki meg arról akar vitázni, hogy van-e értelme a vallásnak, a Bibliának, a hitnek, van-e Isten, ám tegye, de azt gondolom, temérdek olyan kérdés van a gyk-n, ahol ezeket feszegetik, de ne itt vigye el más irányba a kérdést.

Helyesnek tartom, ha tiszteletben tartjuk a kérdező eredeti kérdésfeltevését, illetve a szabályzatot, hogy a kérdésre válaszoljunk.

Egyetértek!

Egy kitétellel!

A kérdező hajlama született hajlam. Saját magát kéne rendszeresen elfojtania ami egyértelműen és tényszerűen rombolni fogja a mentális egészségét!

A vallásról vitázni lehet, mi több egyáltalán nem érdekel, hogy ki miben hisz. A véleményem ismert: semmivel sem hitelesebb mint a batman-ban hinni! Ettől még magánügy a vallás!

Viszont a vallás a legtöbb emberben romboló elfojtást generál, szexuális életben pedig komoly zavarokat okozhat.

A vallási megkötés a kérdezőt mentálisan rombolja! S mivel tényeken nem alapul a vallás, és a hitvilág így nemes egyszerűséggel ráolvasással akarjátok "gyógyítani" a szexuális irányultságát. Ez a kuruzslás, ez világos mint a nap!

A vallás nem egyeztethető össze a biszexualitással (egyetértünk). Viszont ha a hitvilág mellett szavaz magát teszi tönkre idővel. Ezért mondtam, hogy amelyik vallás nem az emberért van hanem megnyomorítja azt jó vallás nem lehet! Eleve kizárt!

29%ékos viszont azt írja vele megtörtént a csoda mert 'kigyógyult' a homoszexualitásból.

Engem komolyan érdekelne hogy történt ez meg hogy történik az hogy behívom Jézust az életembe...elég a kimondott szó vagyis kérés?és másnap felkelek és egészséges gondolatok vágyak térnek az életembe? :-) Hiszek a csodákban Istenben is de ilyesmi még nem történt velem.Talán azért mert bár az életem sok területén önmegtartóztató vagyok a vágyaimat álmaimat nem tudom visszafogni....én nem tudtam még megszabadulni a vallásosok által bűnösnek ítélt gondolatoktól.lehet igazából isten már rég elhagyott nem tart érdemesnek arra hogy megszabaduljak?Vagy igazából nem is kell megszabadulnom ez a sorsom...mert kitudja...

Vallásos közegben nőttem fel meg is kereszteltek mégis elértek ezek a dolgok szóval ez sem véd meg a keresztelés.Kérjek másodikat?

Szerintem az ember a vágyaitól súlyos amnéziával vagy a halállal tud megszabadulni.Meg lehet térni de nem fog az ember kifordulni magától.

nem is olyan régen olvastam egy papról akinek több évtizedig voltak bűnös gondolatai vágyai amiket időnként ki is élt.Vajon Isten miért nem szabadította meg?Nem lehet hogy a bűnösnek ítélt tapasztalatok vágyak is az élet részei és okkal történnek?Lehet ostoba a kérdés...

Dowd #27-es válaszára "A kérdező hajlama született hajlam. Saját magát kéne rendszeresen elfojtania ami egyértelműen és tényszerűen rombolni fogja a mentális egészségét! " :

Éppen erről írtam bővebben a #18-as válaszomban, kérlek olvasd el újra, figyelmesebben. Ott kihangsúlyoztam, mi a különbség a hit nélküli önerőből való elfojtási kísérlet és a hitből fakadó megkeresztelkedés és Isten általi újjáteremtettség között.

#28-as: egyáltalán nem ostoba kérdés. Ezeken én is keresztül mentem, sokat kínlódtam rajtuk.

Egy bátorító igerész:

"9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 11

Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által."

Ez Pál korintusiaknakírt levele 6. rész 9-11. versei.

A 9-10-es versekben, a felsorolásban egyértelműen leírja, hogy ezek a bűnök összeegyeztethetetlenek Krisztus követésével, az ebben való szándékos megmaradás bizony kizáró tényező az örök életből. Viszont a 11-es vers azt írja, hogy bár ilyenek voltak némelyek, mégis megmosattak, megszentelődtek. Jézus nevében, a Szentlélek által. A felsorolásban szerepelnek a paráznák mellett a férfiszeplősítők, más fordításban fajtalanok, rájuk is vonatkozik krisztus szabadítása. A leszbikusok nem azért nem szerepelnek, mert rájuk nem vonatkozik, hanem mert a felsorolás a teljesség igénye nélkül íródott. Krisztus szabadítása minden ember minden bűnére vonatkozik.

Amit Dowd #27-es válaszában felvetett, hogy ez veleszületett, ezzel nem áll szándékomban vitázni. Van akinél teljesen veleszületett, van akinél némi hajlam mellett egy gonosz környezet ráerősített, van aki nem így született, de megrontás után azzá lett.

Dowd felvetésével kapcsolatban az a lényeg, hogy minden ember a bűnnel veleszületett. Ki a homoszexuális vágyakkal, ki a gyilkolási hajlammal, kiben lopási kényszer van, ki függőségekkel született, ki lustaságra való hajlammal, ki hiúsággal és büszkeséggel, ki képmutatással. Nem olyan egyedi dolog az, hogy valaki homoszexuális hajlammal született. Rögtön javítom is magamat, mert az ember reflexszerűen használ berögzült pszichológiai, áltudományos kifejezéseket:

Nem olyan egyedi dolog az, hogy valaki olyan kísértésekkel született, hogy a saját neméhez vonzódjon, ilyen bűnös vágyakkal, gondolatokkal, hogy ez irányban kísérthető. Ahogy más meg más dolgokkal kísérthető könnyebben, más gonoszságokra lenne inkább hajlama. Ott van a felsorolásban a bálványimádó, a nyerészkedő, a részeges, a tolvaj, a rágalmazó és a harácsoló is.

Hogy egy kicsit rávilágítsak a "homoszexualitás" műszó voltaképp meglehetősen képtelen voltára, arra, amit sugall: képzeljük el, hogy a rágalmazóra tudnánk valami latin kifejezést találni. Aztán alkotnánk belőle egy "rágalmazó-itás" kifejezést. Elég bénán hangzik. Pedig itt is erről van szó: azonos neműek iránt kísértést érző-itás...

Mégsem keresgélünk rágalmazó-itás géneket, felmentést a rágalmazásra, még a btk.-ban is szerepel valahol a becsületsértés kategória környékén, mások jó hírnevének rontása témakörben. Pedig lehetne egy szép latin szót farigcsálni, megvonni a vállamat, hogy én ezt örököltem, nálunk a családban is ez volt a szokás, fogadjanak el így, és ha nem tenném, nem élhetném ki az ilyen vágyamat, hogy másokat rágalmazhassak, örökre boldogtalan lennék és mit ér a vallás, ha megnyomorít, és úgy kéne élnem, hogy ezután becsületesen beszéljek másokról...

Vagy folytassuk a sort: hazugság-itás... lopás-itás (erre már létezik a kleptománia kifejezés, de még ettől akkor is bűn marad...), nyerészekdés-itás...

Egyenesen nevetséges a dolog.

Pont ez a baj, hogy a pszichológia-áltudomány egy kategóriát fabrikál ebből a jelenségből és ahelyett, hogy bűnnek nevezné, előbb betegségnek tartja, majd kiveszi a mentális betegségek sorából, öröklött (vagy neveltetéssel szerzett) szimplán csak eltérő szexuális megnyilvánulásnak tartja, és máris kész a felmentés: nem kell vele foglalkozni, elhárul az ember felelőssége, se a család, se az egyén nem felelős érte, nincs is miért felelősnek lenni, kiki tegye azt és oda, amit és ahová jónak látja.

Hogy kérdésedre válaszoljak:

jól látod, hogy a vallásos család, vallásos neveltetés és a keresztség "nem véd meg" ettől. De nem csak ettől nem véd meg, hanem attól sem, hogy képmutató legyél, hogy tolvaj, hogy részeges, hogy rágalmazó, stb legyél. A veleszületett bűnre, vagy arra való hajlamra nem ad megoldást a vallásos keresztanyu, meg a csecsemőkori, íróasztalban porosodó keresztlevél.

Mi hát a megoldás:

a HIT JÉZUS KRISZTUSBAN. Ha hiszel benne őszintén, akkor hittel tudod hívni őt szívedbe. Ha nem, akkor ugyanott vagy, mint a vallásos családoddal és a keresztleveleddel: elmondasz egy imaformulát, fogadd szívedbe Jézust, jól van, elmondtam, és egy hét múlva visszaírsz, hogy "átvertelek" mert semmi sem történt...

Tehát, ha HISZEL Jézusban, mint Isten Fiában, aki testben feltámadt a halálból, és a mennyben van és így hívod őt, akkor van értelme a dolgoknak.

De mi van akkor, ha nem tudok hinni, kérdezheted tőlem.

Erre találtam egy igerészt, ahol az ember azt mondja: hiszek uram, segíts hitetlenségemen. Jézushoz őszintén lehet menni, bármilyen szívvel. Valdd meg neki, hogy képtelen vagy igazán hinni, de szeretnél. Kérj TŐLE hitet.

Ha élő hitre jutsz (nem a csúcsos tetejűben, meg a süveges kalapúban, meg a ceremóniákban, hanem a hit szerzőjében, Jézusban), akkor hittel fel fogod tudni, mit kaptál a keresztségben és akkor hittel megragadhatóvá válik számodra, hogy ez a veleszületett, öröklött, neveltetéssel és egyéb saját tapasztalatokkal tovább súlyosbított örökség el lett hordozva, Jézus elhordozta a keresztfán.

Akkor, hittel el tudod fogadni, hogy Jézus a kereszten elhordozta a betegségeidet, gyengeségeidet, sérüléseidet, átokká lett érted, elhordozta az átkot, bűnné lett érted, elhordozta a bűnödet, elvette azt, és az érte járó büntetést, eltörölte azt.

Akkor hitre jutsz benne, hogy Krisztusban új teremtés vagy. Akkor hitre jutsz, hogy romolhatatlan magból teremtett újjá a Szent Szelleme által.

Még ekkor is ott van, hogy "vessétek le az óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, és öltsétek fel az új embert, aki szentségben és igazságban teremtetett!"

Hogy ez a levetés mennyi harcot követel meg, és ugyanúgy a felöltés is, az minden ember életében különbözik. De egész más a dolog akkor, ha azt hiszed hogy magadra vagy hagyva és neked kell erőlködnöd, hogy önerőből megváltozz és elfojtsd önmagadat: teljesen igaza van Dowd-nak, ez csak megnyomorodáshoz és mentális zavarokhoz vezet.

De egész más a helyzet, ha tudod, hogy belekereszteltetél Jézus halálába, az aki voltál, az óembered, az meghalt vele a kereszten. Ha tudod, hogy Krisztusban új teremtés vagy, és Ő segít neked felölteni ezt az új embert, a régit pedig úgy veted le, mint amiről tudod, hogy halott.

Ami az újrakeresztelkedést illeti: semmiképp se tedd! Egy a hit, egy a mi Urunk, Jézus, és egy a keresztség/bemerítés. Semmi értelme, sőt nagyon káros dolog lenne újracsinálni!!!

Hangsúlyozom, a Krisztusban való hit a lényeg. Ismerd meg, olvasd az Igét, keress élő hitű közösséget, ahol segítenek neked!