A leszbikusság/biszexualitás és a vallásosság összeegyeztethető az életben?

#8-asnak:

Mózes elején van szó Szodomáról és Gomoráról, ahol a Lóthoz érkezett férfiakat (angyalokat) akarják megerőszakolni a bűnös város lakói.

Valahol a Királyok-Krónikák-Bírák könyve környékén a Benjáminitákról, Gibeában, akik szintén a házigazda férfivendégével akarják ezt tenni, de végül a másodfeleségén tesznek erőszakot.

Jézus szavai: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele szívében - azaz, olyan nőre, aki másé. Szívbeli gondolatbeli paráznaság. Kiterjeszthető ez sokkal inkább az azonos neműekkel akár csak gondolatban elkövetett vétkekre is.

Pál Rómaiakhoz írott levelének eleje, ahol már felnőtt férfiakról és nőkről írja le, hogyan cserélték fel az egymással (ellenkező neműekkel) való természetes élést az azonos neműek iránti fajtalan vágyakra és azok kiélésére.

Később valahol Péternél lehet, hogy "ne tévelyegjetek, sem paráznák, sem fajtalanok, sem bujálkodók, sem (felsorolás...) nem fogják örökölni az Isten országát.

Legvégül a Jelenések könyve szintén megerősíti ezt, kívül maradnak az ebek, a varázslók, a fajtalanok ... stb.

Pontos igehelyekre sajnos nem emlékszem, nekem is ki kéne keresgélnem, de indulásnak remélem jó lesz.

Az pedig, hogy miért életképes ez a vallás, abból lehet megtudni, hogy Jézus feltámadt a halálból. Én tehát nem egy halott vallás szabályrendszerében hiszek, hanem egy élő Istenben, aki legyőzte a halált.

Kereszthalálába én is belekereszteltettem, így meghaltam a bűnnek és élek az Istennek. Így vagyok nagyon hosszú évek óta én is szabad ettől a bűntől, sőt, nem csak hogy szabad, de arra is szabad, hogy az ellenkező nemmel éljek.

nem véletlenül írogatom ide ezeket a dolgokat.

Van ám ebből is szabadulás, mert Krisztus a fajtalanokért, paráznákért, házasságtörőkért, prostituáltakért, homoszexuálisokért, leszbikusokért, transzvesztitákért, biszexuálisokért, transzszexuálisokért, pedofilokért, nekrofilokért, ki-ki folytassa a sort, mind meghalt. Minden bűnre kiterjed golgotai áldozata, aki csak hisz benne, mind szabadulást talál benne.

Aki a vallásban, mint szabályrendszerben keresi a megoldást, az természetesen semmit sem fog ebből tapasztalni, és vagy képmutató lesz és megpróbál úgy csinálni, mintha olyan lenne, amilyen valójában nem, vagy a vallást próbálja önmagához igazítani, úgy, hogy a saját igényeit kiszolgálja vele. Vagy otthagyja a vallást csalódottan.

Én azt mondom, egyik megoldás sem helyes, de van egy egyetlen helyes, üdvözítő megoldás:

Hinni Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, szívünkbe fogadni őt, és megkeresztelkedni. Ez Isten szabadításának az útja.

Továbbiakban pedig olvasni Isten igéjét, táplálkozni vele, imádságban keresni Jézussal a közösséget, élni az Úrvacsorával, megtartani az Ő parancsait, melyek közül a legfőbb:

Szeretni Istent teljes szívünkből és felebarátunkat, mint önmagunkat.

Megbocsátani minden ellenünk vétkezőnek.

Szeretni és áldani még az ellenségeinket is.

Szerető testvéri közösségben lenni egy szerető gyülekezetben.

Én ezt az utat igyekszem járni, és Jézus Krisztusban szabadságot kaptam.

"Az pedig, hogy miért életképes ez a vallás, abból lehet megtudni, hogy Jézus feltámadt a halálból. Én tehát nem egy halott vallás szabályrendszerében hiszek, hanem egy élő Istenben, aki legyőzte a halált. "

Én is meghaltam és feltámadtam. Igaz én negyednapra.

Ellenőrizd ha tudod. És cáfold vagy bizonyítsd.

És azt is, amit te állítottál! Addig nincsen miről beszélni.

Én hiszek a gumimacikban, és a tini nindzsa teknőcökben! Rengeteg írás szól kiváló hős tetteikről, abszolút hihető mindegyik!

És ennek jegyében nyomorítotok meg embereket, keltetek bűntudatot, szorongást, b---átok szét mások szexualitását. Kuruzslás, károkozás, szenvedést hoztok az emberre!

Én nem is a kirekesztésről beszéltem, hanem az elfogadásról.

Krisztus mindenkiért - érted is, homoszexuálisként - meghalt. Mint ahogy értem is. És ahogy nekem szabadságot adott, úgy neked is szabadságot tartogat.

Sokan helytelenül használják a két fogalmat, a kirekesztést és az elfogadást.

Mire vonatkozik a kirekesztés: a bűnre. Ezt nem emberek találták ki. Isten igéje szerint bűnnek nincs helye az Ő országában. Isten gyűlöli a bűnt.

Az érem másik oldala: Isten szereti a megmentésre szoruló bűnös embert. Az embert elfogadja, kegyelme, megmentése, megbocsátó szeretete az emberé, ezt adta Krisztusban.

Tehát, Isten a bűnt gyűlöli, a bűnös embert pedig megbocsátó szeretettel szereti.

De a keresztények összekeverik Isten bűngyűlöletét azzal, hogy magukat tekintik Isten lesújtó kezének és kirekesztenek bűnös embereket, akik Krisztushoz jönnének kegyelmet találni. Csak azt mondják el sokan, hogy aki homoszexuális, az elkárhozik. Hogy az ilyen nem kerülhet be Isten országába.

Nos, ez csak a dolgok egyik fele. Aki viszont ugyanis hitre jut Jézusban, mint Isten Fiában, és hajlandó megtérni, bűnét elhagyni, Isten szabadítása és megbocsátó szeretete éppúgy az övé, mint bárki másé.

Ilyen értelemben igenis hirdetni kellene keresztény társaimnak Krisztusnak a melegekre is kiterjedő "térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa" hívását.

Sokan - keresztények - viszont úgy akarják alkalmazni Isten minden emberre kiterjedő szeretetét, hogy szőnyeg alá söprik a bűn problémáját. Vagy nem beszélnek róla, vagy átírják a Bibliát és modernségre hivatkozva "nem-bűnnek" mondják azt, ami bűn. Ilyen módon próbálnak meg "toleráns" elfogadó közösségeket létrehozni. Ez ellene megy Isten szentségének és megváltói tervének.

Isten terve az, hogy megmentse a bűnös embert: kegyelmébe fogadja, szeretetébe fogadja. És Isten terve az, hogy megtisztítsa a bűntől, minden gonoszságtól.

Pogányok is összekeverik ezeket a dolgokat: ők is vagy azért ostorozzák a keresztényeket, mert hűségesen kitartanak az ige tanítása mellett, bűnnek mondva a bűnt, de eközben semmit sem tesznek a bűnös emberért, vagy azért, mert talpnyaló módon igyekeznek a keresztény tanításokat hozzáhamisítani e világ fejedelmének gonosz gondolkodásához.

Egyik megoldás sem életképes: figyelembe kell venni a megmentésre szoruló embert, és a bűn eltörlésének szükségességét.

Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, annak nincs miről beszélni.

Aki Krisztust akarja követni, kövesse őt az ő feltételei szerint: tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, ha kell, gyűlölje meg még akár a saját lelkét is.

Isten nem kevesebbet vár tőlünk, mint hogy keresztelkedjünk bele Krisztus halálába. Át kell mennünk a halálon, hogy új teremtések legyünk.

És nem kevesebbet ajándékoz nekünk, mint hogy az Ő fiai lehetünk, szabadon a bűntől, kárhoztatás nélkül, szeretében részesedve, örök élet várományosaiként.

Aki nem hajlandó hirdetni Krisztus szeretetét és szabadítását a melegekre vonatkozóan, az vétkezik, kirekesztő, kérkedő, azt gondolja, ő maga valamiben is több, mint akinek jár Isten szeretete, a másiknak meg nem jár.

Aki meg úgy akar csatlakozni egy keresztény közösséghez, hogy Krisztus figyelmen kívül hagyja és nem hajlandó megtagadni a bűnt, ugyanakkor elvárja, hogy a keresztények fogadják el őt megtérési szándék nélkül is, az szintén vétkezik: azt gondolja, ő maga valami különb, rá nem vonatkozik Isten igéje, neki szabad azt, amit másoknak nem.

Megoldás csak egy van: Krisztus golgotai keresztje, ahol eltörölte a bűnt, számunkra lehetővé téve, hogy eggyé váljunk halálával, megszabaduljunk a bűntől és megnyitotta az utat az Atya szeretetéhez.

Azaz, három hangsúlyos dolog:

egy: Krisztus keresztje

a másik kettő, ebből köbvetkező:

- Isten szeretete

- a megtérés szükségessége.

Azt mondom, magam megtapasztaltam Isten Igéjének igazságát, az ő szabadítása által. Hosszú évek bűnben élése után adott szabadságot ettől a nyomortól.

Nem a hit nyomorítja meg az embert, hanem ez az ocsmány bűn. Krisztus viszont szabaddá tesz.

És vannak olyan közösségek, ahol szeretettel fogadják az ilyen megtérni vágyó embert, ahol imádkoznak érte, és segítenek neki a bűnnel szembeni harcban.

"Hosszú évek bűnben élése után adott szabadságot ettől a nyomortól. "

Beszélnél erről bővebben?Csak mert nagyon kíváncsi vagy rá.Ugye itt az egyik fő kérdés az az hogy összeegyeztethető a melegség a vallással.Én mondjuk nem szeretem ezt a szót inkább hitről beszélnék.

Szerintem összeegyeztethető ahogy sok mással is.Sok olyan dolog van a világban bizonyos társadalmakban ahol még a gyilkosság is megengedett dolog annak érdekében hogy egyfajta "tiszta társadalmat építsenek".vagy nem is tudom hogy írjam le.Elég megnézni a régi korokat.Máglyán égettek el embereket holott benne van a tízparancsolatban hogy egyik ember ne ölje meg a másikat.Vagy akkor azt az Isten megengedte nekik?

Nem érzem magam bűnös embernek ugyanis nem élek bűnben ugyanakkor bűnös(legalábbis egyes vallásos emberek szemében.)vágyaim gondolataim vannak.Nőként nem vágyom férfi érintésére.Próbálkoztam az ismerkedéssel de sose éledt fel ez a dolog.A mai világban pedig ez a párkapcsolatok szerves része.Bár akik komolyan veszik a bibliát azok ugye azt mondják házasságig tilos a szex stb.Hát nem tudom....szerintem ezek nagyon régimódi elvek és összeegyeztethetetlen dolgok a való élettel...hány férfit találsz manapság aki majd vár a házasságig hogy hozzád érjen és hasonlók?Meg mi értelme ennek?Szerintem semmi.manapság ha úgy vesszük akkor a bigott vallásosság szemszögéből az emberiség 95%éka el fog kárhozni mert a saját örömére van együtt a másikkal szexuálisan.

Hát komolyan nem tudom mi a megoldás pedig nagyon érdekelne.Ez a kereszt felvétele dolog is egy elvont fogalomnak tűnik.Ok elfogadom hogy bűnös vagyok harcolok ellene pl elnyomom a vágyaim stb.Vagy szűzen élek.Komolyan ez lenne a megoldás?Már meg él boldogan mert " normális egészséges vágyakkal" született.Én szerintem ezeket a dolgokat az ember mondja meg mi az egészséges egészségtelen és bűnös.De minden korban máshogy esik a megítélés.A régebbi időkben szigorúbbak voltak manapság nem annyira.Szerintem egy egészséges út lenne a jó felnőttként mindenki olyan társat válasszon akivel boldog lehet és ne nyomorítsa meg önmagát az életét.

Örülök kérdésednek, mert úgy tűnik, őszinte megoldás keresés vezérel:

"Hát komolyan nem tudom mi a megoldás pedig nagyon érdekelne.Ez a kereszt felvétele dolog is egy elvont fogalomnak tűnik.Ok elfogadom hogy bűnös vagyok harcolok ellene pl elnyomom a vágyaim stb.Vagy szűzen élek.Komolyan ez lenne a megoldás?"

A megoldást itt olvashatod:

"1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? 2 Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? 3 Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. 5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.6

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7 Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. 8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.

9 Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10 Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. 14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? 17 De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. 18 Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. 19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. 20 Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. 21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. 22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Pál levele a rómaiakhoz 6. rész

Ebben a fejezetben nagyon szépen, érthetően leírja Pál apostol, hogy miről is van szó. Persze szükséges ennek megértéséhez az egész Szentírás átfogó ismerete. A lényeg az, hogy az ember bűnei miatt Istentől elszakított, szellemi-lelki értelemben halott állapotban van. Ebben az állapotában testi-lelki-szellemi életével a Sátán uralma alatt él, őt szolgálja, bűnben élve. Eljuthat odáig - és ezt már a 8. fejezet taglalja részletesebben - hogy felismeri ugyan, hogy bűnben él, gyönyörködhet Isten törvényében, elismerve, hogy az jó, de a test harcol Isten törvénye ellen, ezért nem azt teszi, amit szeretne, hanem amerre a testi vágyai húzzák a bűn uralma miatt.

Itt azonban láthatjuk, mi a megoldás: mi emberek képtelenek vagyunk szabadulni a bűntől, és még ha testileg el is zárkózunk annak elkövetésétől (ad abszurdum kolostorba vonulunk, valami steril helyre) akkor sem tudunk elmenekülni attól, akik vagyunk: gondolataink, szívünk vágyai továbbra is a bűn foglyai.

Ez az, amiről te írtál. Ez a képzelt kolostorosdi lenne az a bizonyos elfojtás. A bűn továbbra is ott van, csak nem veszek róla tudomást, úgy csinálok, mintha nem lenne, jó messzire elmegyek, hogy nehogy el tudjam követni, de minden gondolatomban, álmomban ott van, nincs ekőle hová menekülni.

Az, amit te felvetettél, azt úgy hívják: elfojtás. És nagyon sokan összekeverik ezt azzal, amit Isten igéje tanít.

Itt ugyanis egész másról van szó. Nem arról, hogy bár ugyanaz maradsz, mint aki voltál, de megpróbálsz erőszakot tenni magadon, beilleszkedni egy vallásos közegbe, vallási előírásoknak külsőleg megfelelni, betartani egy erkölcso-vallási-társadalmi normát, megfelelni embereknek vagy Istennek.

Ez utóbbi amúgy is teljesen lehetetlen. Istennek lehetetlen önerőből megfelelni. És a törvény miatt mindig is lesz valami fogyatkozás, ami miatt az ember úgy fogja érezni, még mindig nem elég jó. És kísérti a múltja.

Itt tehát sokkal többről, sőt egész másról van szó: fel kell ismerni, hogy a törvény, ami Isten törvénye, jó, én pedig bűnös vagyok Isten szemében, Fel kell ismerni, hogy önerőből akárhogy erőlködök, akkor sem fogom tudni betartani, és akkor sem fogok tudni megfelelni Istennek. Ha idáig eljutottunk, Isten igéje elérte a célját: ez a bűnbánat, a megtérés kapuja. A törvény ugyanis csak arra jó, hogy felismerjük bűnösségünket, és meglássuk a bűnnel szembeni erőtlenségünket, tehetetlenségünket.

Arra viszont nem jó, hogy megoldást kínáljon a HOGYAN kérdésre. HOGYAN szabaduljunk meg?

És erre ad megoldást az idézett Róma 6. Elfojtás helyett egy sokkal több, sőt egész más: halál. Ha felismerted a törvényből bűnösségedet, hitre kell jutni, hogy Jézus az Isten Fia, aki meghalt a kereszten helyetted. Azt a büntetést, amit bűneid miatt neked kellett volna elszenvedned, ő szenvedte el helyetted, miattad, érted (és értem, és mindannyiunkért). Ő feszíttetett keresztre, hogy ne minket kelljen kivégezni, és a kárhozatba ne kerüljünk.

Ha felismerted hittel, hogy Jézus golgotai áldozata a megoldás a bűn problémájára, akkor következik a hitbeli lépés: be kell merítkezni /meg kell keresztelkedni. Ekkor válik valósággá az ember életében az, amit Krisztus 2000 évvel ezelőtt megtett érte: bűneinket felvitte testében a fára. Átokká lett értünk. Erőtlenségeinket, betegségeinket, gyengeségeinket, sebeinket ő hordozta el. Az ő sebei árán gygyultunk meg. Ő bűnhődött, hogy életünk legyen.

Ezzel a bemerítkezéssel belekereszteltetsz az Ő halálába. Végbemegy az életedben az ő haláláal való eggyéválás. Figyeled: nem elfojtás. Halál. Meghalsz a bűnnek, meghalsz a törvénynek. És ezzel együtt szabaddá válsz, élsz az Istennek az Ő Szent Szelleme által.

Többé nem fog rajtad uralkodni a bűn. Ezzel a cselekedettel - a megkeresztelkedéssel - a testet megfeszítettük kívánságaival együtt. Istentől pedig új természetet kapunk, mert Ő romolhatatlan magból teremt minket újjá.

Kikké válunk: Isten szeretett fiaivá (gyermekeivé), akik ellen nincs kárhoztat ítélet, bűneink miatti adósság eltöröltetett. Részévé válunk Krisztus szabadításának, amit a kereszten szerzett számunkra.

Ennyivel jelent sokkal többet, sőt egész mást Krisztusba kereszteltetni, mint csatlakozni egy vallásos mozgalomhoz és jópofizva erőlködni, hogy megerőszakoljuk magunkat és olyanok akarjunk lenni magunktól, akik sosem tudunk lenni.

Aki Krisztusban van, az új teremtés. A régi elmúlt. Megszakad az a káros, bűnös örökség, amit őseinktől örököltünk, a káros neveltetés, bűnös életpéldák, és a saját ehhez még hozzáadott bűneink miatt rajtunk volt. Vége. Eltöröltetik. Tiszták leszünk, és Isten szeretete költözik a szívünkbe.

És a konkrét tapasztalat:

pontosan ez következett be az én saját életemben is. Hosszú évekig bűnben éltem. Megismertem a bárok, szaunák, fürdők, társkereső oldalak világát. 15 perces és néhány hónapos, vagy egy éves kapcsolataim is voltak. Nem egy és nem tíz...

Teljesen ennek a bűnnek a rabságában éltem. Ezzel keltem, ezzel feküdtem, erről álmodtam, egész héten azt terveztem, mit fogok csinálni a hétvégén... Addig is ott volt a pornó, az internet. Minden szempontból fogoly voltam: a testem úgy kívánta a bűnt, mint kábszeres a tűt. De sajnos lelkileg is igényem volt rá, a szívembe is beette magát a bűn. Úgy éreztem, enélkül nem tudok élni, kell egy fiútárs. valaki, akivel egy fedél alatt élhetek, és egész romantikusnak tűnő álmaim voltak egy másik fiúval eltöltött élet után. Az elmém is fogoly volt: az a tendencia, amit itt is, a gyk-n látok, bennem is felismerhető volt: a melegpropaganda megtette hatását. Nem mintha amiatt váltam volna meleggé, de jónak tűnő magyarázatokat adott, az öröklöttségtől, a neveltetésen át, a szokásos "nem tehetsz róla, fogadd el magad" gondolatkörig mindent a magamévá tettem belőle. Szabad országban élünk, senki nem bünteti, a vallás ne pofázzon bele az életembe. Úgyis túlszaporodtunk, legalább ennyivel kevesebb gondot zúdítok a társadalomra. Voltaképp még hasznos is vagyok...

Szóval egy teljes rabság volt ez. Aztán bejött Jézus az életembe, mivel teljes kétségbeesés lett úrrá rajtam. Ugyanis bárhogy is elfogadtak a barátaim, még a saját családom is, mindig boldogtalannak éreztem magam. Mindig éreztem valami hiányt, érzelmi betöltetlenséget, csalódottságot, bűntudatot, szégyent. És Jézushoz fordultam segítségért.

Ez azt jelentette, hogy ellene kellett mondanom minden más hangnak. A testem persze jelezte, hogy ez nem fog működni, kár a gőzért. A szívem azt érezte, majd meg fog szakadni, ha ezt az életet elhagyom. Az elmém azt mondta, ennek semmi értelme. Krisztus pedig hívott, és hitet adott, hogy ez lehetséges. Önmegtagadás. "De hiszen akkor az már nem is én leszek - jött a kis énem, az egócskám. Hiszen akkor teljesen meg kell változnom. Hová lesz az, akinek én tartom önmagamat, az önazonosságom, az énem, a személyiségem?!?

"Ha valaki nem születik újjá víztől és lélektől, nem mehet be a mennyek országába."

Mégis csak eljutottam a bemerítésig, a meghalásig, és Krisztusban mégiscsak új teremtés lettem.

És ennek gyümölcse:

szabad vagyok az állandó gyötrő vágytól, ami testemben, szívemben, elmémben tombolt. Nem követem el a bűnt, és már nem is vágyok rá. Olyan emlék ez, mintha valaki más követte volna ezt el ebben a testben. Már nem vagyok a rabja.

Ennél még sokkal több: Krisztus adott természetes vágyat a női nem iránt. Később megnősültem, és még gyermekünk is született. Krisztus megszabadított!

És még ennél is sokkal több: bűneimet eltörölte, nem csak ezt, hanem mindent. örök életet adott, isten szeretett fia vagyok én is!

Ezt adta nekem Isten Jézusban és ezt tartogatja neked, nektek is mindannyian, akik olvassátok ezt, mert az az Isten akarata, hogy mindenki megtérjen és éljen.

"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Nem krisztus szabadított meg te szerencsétlen hanem biszexuális vagy!

Komolyan mondom fogom a fejemet.

Egyik végletből esel a másikba és azt hiszed, hogy minden rendben. Hát nagyon nincsen rendben.