Szerinted miért van ez? Mit gondolsz erről a helyzetről? (lent)

#12: de volt ilyen. A lényeg, hogy az első beszélgetési hónap után már elmondta, h évek óta van egy plátói szerelme, de a srác ügyet sem vet rá, mert annak barátnője van, máshl tanul stb. De ezen nem is akadtam ki, mert mit lehetne tenni ez ellen? Inkább az fáj, hogy úgymond ő is benne volt már a találkozóban, amikor párszor felhoztam azt. Sőt legutoljára már ő maga hozta fel ezt még augusztusban. Meg mondta, hogy mesélt már anyujának arról, hogy hónapok óta beszélgetünk a neten. Ez nála azt jelentette, h lépett az ügyben, mert nem tervezte elmondani ezt anyujának, h beszélünk (szigorú az anyukája, semmi baj ezzel). Meg: "tettem érte, remélem érzed, mert szeretném ezt biznyítani". Ezt is írta.

Szóval olykor voltak vitáink, mert apróságokon elcsúsztunk, de kik nem? És olyankor felhoztam egyszer legutóbb szeptember közepe körül, h akkor gondolkodott-e a találkozón és őszintén bevallotta, h azóta (augusztus, amikor maga hozta fel azt), nem jutott eszébe. Mondtam: remek...és akkor itt elindult a lezárási folyamat, én mondtam, h ennek akkor így nincs értelme és szerintem zárjuk le. A dolog lényege, hogy szabadkozott és sajnálkozott és "Ne okold magad, ez kétoldalú, nem csak te tehetsz erről..." mondatokat írt, majd hozzátette, h "Sajnálom, h így alakult, nem érdemelted meg, h így bánjak veled, de nem tudom megadni neked, amire vágysz és kínozni sem akarlak tovább, hogy beszélgetünk, aztán lehet, hogy nem is éreznék késztetést a talira, vagy csak évek múlva. Ezt nem várhatom el tőled". Hangzott a reakció.

Szóval közös megegyezéssel lezártuk, de nem töröltük egymást az e-mail kliens chatjéről (csak ott voltunk ismerősei egymásnak, s ott sem valódi nevünkön). Szóval ahogy írtam: ha bármi öröm/bánat ér minket, írhatunk egymásnak. Így zártuk le.

Többek között, amikr rákérdeztem, hogy annyit sem történt meg, hogy facebookon megjelöljön, akkor azt mondta, hogy rosszabb lenne, ha látnánk egymás megosztásait, történéseit, mert akkr nehezebb lenne a túllépés. Nem akarta bonyolítani. Ezzel indokolta.

Áhh, el kell felejtenem, hiszen távolság, érzelmek miatt sem jöhetünk össze, ő más életszakaszban jár eleve, 9 év mínusz oda. Csak ne kedveltem volna így meg, csak ne lettünk volna lelkitársak és "internetes szeretkezők" sem. Mert, hogy így kezdődött az egész, csak aztán barátság/lelki társsi viszony (mindent tudunk a másik életéről kb.) alakult ki. Azt mondta, volt, h előttem is csak félénsége miatt a neten levelezgetett srácokkal, ott is csak szeretkezések történtek írásban, de aztán valaki mindig belé habarodott és szörnyű volt emiatt véget vetni.

A lány nagyon idealista, nagyon álomvilágban él, ezért is a neten töltötte idejének nagy részét, erotikus írások lvasásával, ertikus levelezésekkel, mert mialatt még egy barátja sem volt, azért a hormonok dolgoznak benne rendesen. De a plátói szerelme miatt meg patthelyzetben van, mert mással nem ismerkedik sehol. Na jó, egy csókot váltott kb valakivel 1 éve egy bulin és ennyi összesen. Ez nem bűn.

Azt mondta, utánam nem lesz soha senki ilyenje a neten, mert megtanult most valamit: élnie kell az életet, nem álmodozni és elnetezni. Mondjuk erre én is buzdítttam, ezzel persze magam ellen beszélve, de tényleg a végső beszélgetésben erre buzdítottam, mert jót akarok neki.

Szörnyű, hogy így alakult. Megszerettem a lelkét. De isten ments, hogy ráerőszakoljam magam. Az ember ilyenkor mindent meg akar érteni. Az azért fáj, h még csak egy felköszöntést sem kaptam ma tőle. Tudom, h elfglalt most, az iskola leterheli és egyéb elfoglaltságai is vannak mellette, de ez akkor is érthetetlen. Lelkileg levetkőztünk egymás előtt a hónapok alatt és csak ennyi a vége....így hogy tanuljak ebből?