Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elvált apuka és a gyereke (én)! Mit gondolsz erről a helyzetről?
Szóval 4-5 éve már elváltak a szüleim... Lassan már a felnőtt kor határán vagyok, de a párkapcsolati téren elég labilis vagyok... Mert ha beszélek édesapámmal, akkor olyan, mint ha megingana a bizonyosságom. Most édesanyámmal élek, aki egy aránylag talpraesett nő. De ha apámmal beszélek(skype), akkor valami megzavarja az egyensúlyom... Mert, amikor 2-3 hete nem beszéltem vele a költözés miatt, akkor minden rendeben volt(ő költözött->külföldi herce-hura... nem él itthon). Most, mind ha kiestem volna egy kicsit a saját gondolatmenetemből... Még mindig megviselne a válás? Mert most vagyok abban a korban, hogy elkezdjek ismerkedni a másik nemmel, de a családi kudarcokat nem akarom magammal vinni... De ha apámtól kapok tanácsot, akkor azt rossz néven veszem... Az ismerkedéssel nem lenne gondom, mert tudom merre hány lépés, csak most apám zavart meg... Mert azt tudni kell, hogy édesapám egy csendes manipulálható ember volt... Kint is a megélhetéséért van... Szoktam látogatni, de egy ugyan olyan manipulatív kapcsolatba el mint az első házasságában... És nem tud kilépni, mert kint nem beszéli a nyelvet(idő közben összeszoktak a nővel... meg már ő sem lesz fiatalabb)
Kérés:megszakítani a kapcsolatot nem lehet vele, mert az apám, meg az anyagi támogatás sem jön rosszul, még ha csak a minimumot kapjuk... De az érzelmi világom felborul néha ezek miatt! Nem akarok egyik szülőmre sem hasonlítani... Van egy jó jövőtervem, jó jegyeim, de csak pár szó apámmal vagy anyámmal a válásról és ezt váltja ki belőlem... Merre tovább? Még a nagymamámat is kerülöm, mert az sem beszél másról, csak a fia távollétéről és a válásról, na meg a sok gondjáról... Tudom sok gyerek van így...
Ha csak az édesanyámmal vagyok, akkor nincs gond... Csöndben a szobában elvagyok... De ő nem ért meg... Ha apámmal beszélek, akkor az az érzésem, hogy vissza akar rángatni abba a helyzetbe, amiben ő nevelkedett(veszekedő szülők és elvált szülök gyerekkora, mellesleg az apja felakasztotta magát, mert nem talált kiutat) Apám a menekülésben látja a megoldást(külföld)... Itthon minden rendeződött, csak ezek a beszélgetések emlékeztetnek még a múltra... Anyám azon van, hogy a jövőmet segítse...
Kitartó vagyok... De mit kezdjek apámmal?
Én értem a gondod, és dícsérlek, hogy ilyen tudatosan értékeled a helyzetet. Nekem az a véleményem, hogy aszülőket szeretni kell, de sem a szófogadás nem kötelező, sem az ő megmentésük nem a te feladatod. Áljj a lábadra, ahogy tervezted. Apukádra godnolj sok szeretettel, ha teheted látogasd meg, de ennyi. Idézek egy szufi könyvből: "A gyerekeink nem a mi gyerekeink" csak kölcsönbe kapjuk, felnevelésre. Te te vagy, és a magadé vagy. Ameddig nincs saját kereseted, a "gyerektartást" fogadd el, de azután nem. Viszont, ha idős lesz, és te vagy az erősebb, és a támogatásodra szorul, akkor tudni fogod, mi a dolgod.
A lányokkal nem kell elkapkodni semmit. Olvassál könyveket, sztorikat, regényeket, olyanokat is, amiket nők írtak(Danielle Steal pl.) mert habár tudom, hogy a fiúk nem szeretk ezeket, viszont innen meg lehet tudni, hogy egy lányt vagy egy nőt milyen godnolatok vezérelnek, hogyan kell szeretni őket. (úgy vettem ki, fiú vagy) Esdetleg keresgélj itt jó kis olvasnivalókat. [link]
Az a bajod,hogy tovább látsz az orrodnál....
A problémád az,hogy nem tartod hiteles szülőnek a szüleidet.Sem aput,sem anyut.Látod a felmenőid párkapcsolati,magatartásbeli hibáikat,és ezért tudod,hogy amilyen értékrendet átadtak neked,az valószínűleg nem megfelelő.Ezért félsz a jövőtől,bizonytalan vagy így a felnőtté válás küszöbén..És ez teljesen érthető.
Sajna nagyon sokat számít a felnőtt életben az a minta amit a szüleink mutattak.Akár mennyire is nem akarsz hasonlítani rájuk,azt veszed észre 10 év múlva,hogy ugyan azokat a viselkedésmintákat ismétled amiket a szüleidtől láttál.Nap-nap után be fog ugrani 1-1 emlék a gyermekkorodból,mert szinte ugyan azzal a szóhasználattal,fogsz beszélni egyes helyzetekben,ahogy a szüleidtől hallottad.(ez tapasztalat)
Amit tehetnél az az,hogy önismereti könyveket olvasol,hogy tisztába jöjj önmagaddal és magabiztos légy.Így talán ki tudsz magadnak alakítani olyan viselkedésformát,ami segít abban,hogy felnőtt korodban valóban más lehess mint a szüleid.
Én mostanában olvasgatok ilyesmiket,mert ismétlődő párkapcsolati gondjaim vannak.Kiderült,hogy a gondom azzal van,hogy nem jó mintát kaptam a szüleimtől,és mégis azt ismételgettem.Pedig egyes dolgokban mennyire nem akartam hasonlítani rájuk....
35/N
Köszi a válaszokat... Igen, az önismereti könyvekkel én ismerős vagyok... Amikor időm engedi akkor olvasok! És látom, bár lehet, hogy tévesen, de a válaszokban benne van Csernus doki 1-2 gondolata is:) Ami nem gond, mert olvastam a könyveit... Bár már nem annyira emlékszem, mert mást is olvastam... Lehet, hogy keverem...
Sajnos nem vagyok a leggyorsabb olvasó... :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!