Hogy fogadjam el, hogy sosem lesz barátom?

Miért? Én, hogy fogadjam el fiú létemre?

Pedig nincs velem semmi gond.

Ne foglalkozz vele, ennyire egyszeru, tuzzel ki valamilyen celt magad ele, hogy tanulok, lesz jol fizeto allasom, rendezett anyagiak kozott akar orokbe is fogadhatok majd egy gyereket, vagy elhetek a hobbimnak.

Az a baj hogy foglalkozol vele es bant, csak azok tudjak elkepzelni hogy tars nelkul eljenek, akik ez miatt nem keseregnek. Kulonben en is elterveztem mar hogy tars nelkul fogok elni es igaz azota van baratom, de megse annyira jo ez a kapcsolat, hogy megis maradok az alaptervemnel.

Ez paradox amit szeretnél. Hogy oltam el a szomjam ha nem akarok inni?

Ha azt mondod nem akarsz de közben el szeretnéd fogadni, hogy nincs akkor saját magad ellen beszélsz, hiszen a vágy ami benned van azért van ott mert tudatt alatt szeretnél, ami normális.

Mivel egészséges ember vagy normális, hogy vágysz egy kapcsolatra. Amíg "szomjasztatod" magad csak rosszabb lesz hidd el, hosszú távon hormonális túltengéseid lesznek és nem tudod majd miért vagy állandóan ideges.

Elárulom, NINCS olyan módszer amivel kiölhetnéd magadból ezt a vágyat, ember vagy nem robot, vannak érzéseid szükségleteid ha tetszik ha nem. Kínozhatod magad de nem tesz jót lelkileg.

2 alapvető indokból nem szoktak az emberek akarni kapcsolatot, az egyik az, hogy túl csúnyának tartják magukat és nem mernek megnyílni mert nincs elég pozitív élményük kapcsolatteremtés terén, így nincs hozzá önbizalmuk sem. Van a másik amikor valamilyen trauma átélése után nem akar többet az egyén kapcsolatot. Ez lehet egy régi szerelem elveszítése, plátói szerelem, vagy akár más trauma ami lelkileg úgy hat rád, hogy azért, hogy elkerüld azt, hogy újabb fájdalom érjen elzárkózol a kapcsolatok elöl így védekezve a potenciális fájdalomtól amit a másik esetleges elvesztése okozna.

A világ olyan, hogy vagy megnyílsz és akkor bejön a jó és egy kis rossz is, vagy bezárkózol, de akkor a jót is elzárod magadtól, nem adod meg saját magad számára a lehetőséget, hogy pozitív tapasztalatokban is legyen részed. A pozitív tapasztalatok növelik az önbizalmat míg a negatívak rombolják azt, ha az egyén érzelmi inteligenciája alacsony.

Azt ajánlom bármi is a valódi problémád megoldást csak őszinteséggel saját magaddal szemben vagy képes találni. Amíg hazudni próbálsz magadnak, hogy neked nincs szükséged kapcsolatra és a szervezeted viszont mást "mond" addig ellentmondásban leszel saját magaddal szemben. Ajánlom pszichológus felkeresését ha úgy érzed egyefül nem vagy képes szembenézni a problémákkal, a segítségkérés sosem szégyen. Itt gyakorin nem fogsz megoldást találni, vagy maximum "tüneti" kezelést kapsz rá de te saját magad kell elkezd megold a valódi problémát a gyökerétől fogva.

Nálam ha nem is 100%-osan, de működik az a módszer, hogy rendszeresen ismételgetem magamnak, hogy soha nem lesz barátnő, illetve bármikor, amikor nőket látok, akik tetszenek, akkor ismételten megjegyzem magamnak, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy pl. odamenjek hozzájuk beszélgetni, ennél több meg aztán még elképzelhetetlenebb.

Próbáld ezt valahogy női oldalra átültetni.