Hogyan barátkoztatok meg azzal a testrészetekkel, amit a legkevésbé tudtok/tudtatok magatokon tolerálni? 20F

"This is my body. There are many like it, but this one is mine.

My body is my best friend. It is my life. I must master it as I must master my life.

My body, without me, is useless. Without my body, I am useless."

"Ez a külső tulajdonság mennyire rombolja/rombolta az önbizalmatokat?"

Baromira. Egyszerűen nem tudom elfogadni, zavar, szégyellem, pedig nem vagyok már tinilány. Beletörődtem, mást nem tehetek.

"Ha sikerült elfogadnotok magatokon az adott testi vonást, megkönnyebbültetek tőle?"

Egy kicsit igen.

Nálam a jó öreg péniszméret okozott ilyen gondokat, olyannyira, hogy fiatalabb koromban megfutamodtam még a párkapcsolat és szerelem lehetősége elöl is, pedig volt olyan alkalom, hogy csak ki kellett volna érte nyújtanom a kezem.

Régebben úgy gondoltam erre, hogy "miért pont én?! miért nekem jutott ez?!", vagy hogy "inkább lennék mondjuk tök alacsony, vagy nagyon kövér, de miért pont a péniszméret kapcsán babrált ki velem a természet?!".

Ezen azért már rég túl vagyok, de igazán sosem fogok szerintem megbarátkozni teljesen ezzel a testrészemmel és a miatta kialakult szégyenlősség, vagy az, hogy emiatt tartózkodóbb vagyok, nehezebben nyílok meg már a személyiségem részévé vált és ezzel kell együtt élnem és megtanulnom sáfárkodni.

Kevés volt miatta az önbizalmam, de az már a múlt.

Azért tudtam elfogadni, mert a páromnak tetszettem/tetszem már sok-sok éve.

Utolsó, volt régen egy ilyen haverom, garantált a siker, ha kilókról van szó: valami multivitamin bomba (haver a centrumot szedte) + béres cseppek. Én hajhullásra szedtem, azonnal feljött pár kiló, a srácnak 2 hónap alatt tíz, pedig semmitől nem hízott, bármit csinált.

Nem kerül sokba, hátha:)