Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik-e igazi szerelem? (Filozófiai kérdés, kérlek csak az alábbi szöveg elolvasása után kommentáljatok)
Van úgy, hogy az ember nagyon szerelmesnek érzi magát egy számára elérhetetlen személybe. Találkozik vele gyakran, akár minden nap, és így őrlődik akár éveken át, karnyújtásnyira az elérhetetlentől, és úgy gondolja, hogy senki mást nem tudna szeretni. Aztán az illető elkerül messzire, nagyon sokáig nem is találkoznak, és az idő belefog a gyógyító munkába. A kezdetben fülig szerelmes személy már azt veszi észre, hogy gondolatainak egyre kisebb hányadát teszi ki rajongásának alanya, majd egyszerűen el is múlik az a korábban óriásinak hitt, fenenagy viszonzatlan szerelem.
Valóban szerelemről volt tehát szó? Lehet az igazi szerelem ennyire viszonylagos, relatív, hogy csak attól függjön, ki van éppen a közelünkben? A történet alanya esetleg találkozik majd más valakivel, akibe szintén "szerelmes" lesz. Mennyire lehet őszinte ez a szerelem, ha azon múlik, hogy gyakran találkozunk-e az illetővel, vagy esetleg évekig sem? Mert ha ez így működik, akkor a szerelem egyszerűen csak a hormonok játéka, és semmi több?
A kérdés jelentőségét csak növeli, ha olyan esetről van szó, ahol kölcsönös, nem pedig viszonzatlan szerelemben élt két ember. Itt is attól függne a szerelem, hogy egymás közelében lehetnek-e? Amint a sors elszakítja őket egymástól, az egymás iránt táplált érzéseik is törvényszerűen felhígulnak, és a környezetükben lévő új személyek iránt kezdenek érdeklődni?
Lehet, hogy túl idealista vagyok, de ha ez így van, akkor szerintem ez nagyon kiábrándító. Szeretném azt hinni, hogy a szerelem nemesebb érzés annál, mintsem hogy nemi ösztönökön és hormonokon múljon.
válasza:A legutolsó mondatot emberek ideológizálták beléd.. Vajon az ember szellemi és fizikai oldala is úgy működik, ahogyan azt néhányan szépen megírták?!
Érdekes, hogy egy ideológiából akarsz kiindulni és szembemenni a valósággal(?)..
válasza:Akkor most a magam példáját hozom fel, bár nálam szokták emlegetni a beteg jelzőt, a fanatikust, meg az ilyesmit, szóval...
Volt olyan, hogy én egy lányt 3 éven át szerettem, akárhogy küzdöttem ellene. Nem találkoztunk, nem néztem képeit, nem olvasgattam beszélgetéseink. Sok lány csábított, volt akivel még szeretkeztem is, de még mindig Őt szerettem. Csak egyetlen módon tudtam megszüntetni a szerelmet iránta: amint eszembejutott, vagy valamilyen fájdalmat okoztam magamnak, vagy gyorsan zenét hallgattam, vagy egyszerűen kikészítettem magam. És csak így sikerült elmúlnia, ha egyáltalán elmúlt, mert lehet, hogy még a mai napig is csak elnyomom. Olyat senki iránt nem éreztem azóta, és barátnőm is van, mégsem úgy szeretem, mint Őt szerettem. Na most vagy az van, hogy én hormontúltengéses gyerek vagyok, vagy nem tudom. De az biztos, hogy egy elég jó részem kellett megölnöm Miatta.
válasza:Én lány vagyok és az irományod eleje teljesen ugyanaz, amit én is érzek!
De!
Az tényleg igaz, hogy ha az illető személy nem találkozik "imádata tárgyával" az érzései felhígulnak, és kezdi elfelejteni egy pár év alatt. De nem felejti el teljesen!
Soha sem lesz a valódi szeretet közömbös!!! Nálam soha sem!
Sőt, ha adott a szitu és újból találkoznak, felszakadnak az érzelmek, és újra átérzi az ember a kínkeservet.
Én a példát a beteljesületlen szerelemre írtam.
Ami még akár be is teljesülhet!
A kérdés lényegében az, hogy mi a szerelem? 2 dolog lehet: vagy csakis kémiai folyamat (ez lenne ugye a biológiai oldal) vagy szellemi, tehát az ember által elképzelt "szerelem".
Ez alapján el lehet mondani, hogy vagy nagyon kevesen "szerelmesek" vagy nincs is szerelem, illetve, csak mi hisszük azt, hogy a biológiának van köze hozzá (tehát csak szellemi természetű, és sokan "szerlemesek").
Itt bejön az is, hogy ha van, akkor mi a "szellem"-ed, és innentől ez a fő kérdés: a szellemed az erősebb, vagy a biológiai "tested". Tehát melyik lesz "szerlemes"?
Összeségében a szöveg alapján leszűrhető lényeg: ha az illető érzsei elmúltak, akkor ő nem volt "szerelmes", de ez nem zárja ki, hogy az ember nem lehet szerlemes, úgy ahogy elképzeli. -> de ez alapján kizárható hogy csak mi hisszük biolóiának, hiszen van akinek "elmúlik" (tehát megváltozik az illető, és itt csakis kémiailag, tehát létezik biológiai "szerelem"). De ha ezt "szerelelemnek" nevezi, akkor vagy ténneg nincs is szellemi, vagy csak az illető nem tapasztalja meg, ergó lehet tényleges SZERELEM. (Idealizált is akár)
A kérdés: mi a szerelem? Az pedig a legtöbb embernek elég egyértelmű, hogy mi az (vagy legalábbis magában van egy képe róla), egy erős kötődés, nagyon erős kötődés....
És ha az ember szerelmes, és kölcsönös, akkor ez a kötődés nem tud megszűnni (mert utánna megy, illetve a halál "megszüntetheti") de ha nem kölcsönös, attól még az illető utánna mehet, és lehet "reménytelen szerelmes", tehát a kötődése megmarad, és felülkerekedik mindenen, így örökre "szerelmes" marad. De ha másba szeret bele, akkor előről kezdődik minden, és újra jön a kérdés: vajon szerelmes e?
A válaszom viszont elég egyértelmű: Igen, létezik....
Lehet, hogy csak én gondolom, hogy szerelmes vagyok, de most tényleg képes lennék meghalni azért a lányért akit szeretek -> szóval a "szellemem" erősebb a biológiai énemnél (kérdés hogy ténneg megteném e). De a lényeg akkor is ez: ha meggyőződésed, hogy létezik "igaz szerelem", akkor létezik, mert te teljesíted be....
Van barátnőm, és Szeretjük egymás, de az, hogy nekünk ez mit jelent, azt csak mi tudjuk ;)
válasza: válasza: válasza:Szerintem létezik igazi szerelem. Egy férfi/nő mindenki életében van, akire még sok-sok év után is máshogy gondol, mint bárki másra a Földön. Lehet, hogy az idő valamelyest elhalványítja az érzelmeket, de teljesen soha nem szünteti meg, és ha újra látod, ugyanúgy előjönnek a régi érzelmek...
Ezt tapasztalatból mondom. :(
helló
"Szeretném azt hinni, hogy a szerelem nemesebb érzés annál, mintsem hogy nemi ösztönökön és hormonokon múljon."
ne csak szeresd, tedd is meg, mert ez az igazság, amelyik szerelem elmúlik, az csak ragaszkodás volt semmi több, amit pedig az önzés vált ki az emberből, tehát nem lehetett igazi szerelem, mert az igaziban nincs helye negatív szemléletnek, érzelmeknek, rossz tulajdonságoknak, tisztának és önzetlennek kell, hogy legyen. Elméd irányít, nem a tested, ha ezt észreveszed, akkor letisztul benned ez a dolog, és mindig el fogod tudni dönteni, hogy mi is az igazság és mi a helyes.
üdv
25/F
Kedves Utolsó!
Ezek szerint Te azt mondod, hogy az ember csak egyszer lehet szerelmes életében, mert az igazi szerelem nem múlik el soha.
Érdekes meglátás.
Valami azt súgja, hogy jelenleg is fülig szerelmes lehetsz valakibe, azért ez az idealizmus. Én mindenesetre nehezen képzelem el, hogy ha valakinek az "igazi szerelmétől" el kell válnia örökre, kényszerűségből, megszakítva mindennemű kapcsolatot, még fiatalon, akkor soha többé, hosszú évek múltán se válhatna szerelmessé egy új személybe. És hogy ez az új szerelem bármivel is alacsonyabb rendű lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!