Filozofikus kérdés: Valóban az első szerelem az első szerelem?

a szerelmet allitolag hormonok iranyitjak,ebbol kifolyolag en azt allitom hogy a szerelem egy olyan dolog amihez ,,ismerned'' kell a masikat...nem eleg a tv ben nezni,latni kell szemelyesen,erezni az illatat,megerinteni,atolelni ...

az oviban pedig,amm ..akkor mar ,,dolgoznak'' a hormonok leginkabb a fiuk eseteben,de ezt nem neveznem szerelemnek,nekem is az oviban tetszett egy srac szoke kek szemu volt es 1 masik csajnak is tetszett eleg nagy volt a rivalizalas koztunk..a sracnak meg a masik csaj tetszett,szivas :)) ha belegondolok,oviba a szerelem csak abbol allt hogy tetszett a srac,majd a altalanos suliban mar szimpatikus,barat/haver volt az akkori ,,szerelmem'' (es pocsek) ... a mostani pedig szep is,jo barat,es a szex is jo vele ,megertjuk egymast es ugyerzem,hogy o az igazi :)... elso szerelemnek pedig nemtudom hogy az en esetemben melyiket is neveznem

Na, akkor halld egy olyan ember válaszát, aki nem hisz a szerelemben.

Nem emlékszem ovis szerelemre, ez az egyik. (Emlékszem az óvodából sok jelenetre, ovis társaimra is, nevekre is, arra is, hogy kivel barátkoztam, arra is, hogy hogy csípkedtek össze a hangyák, de fiúra, akibe szerelmes lettem volna, aki tetszett volna... nem.)

Első plátói szerelmem egy olyan ember volt, aki ha ma azt mondaná nekem: jöjj, én habozás nélkül elindulnék. De tudom, hogy nem voltam belé szerelmes. Tudom, mert nem hiszek a szerelemben.

Aztán természetesen (?) volt egy osztálytársam is, mindent jelnek vettem. Hogyne vettem volna jelnek azt, amikor rám bízta a cuccát, hogy vigyázzak rá, míg ő elszalad valahová? De tudom, hogy nem voltam belé szerelmes, mert nem hiszek a szerelemben.

Egyszer igazán szerelmes voltam. Hatalmasat csalódtam, és ráébredtem: illúzió volt csupán. Ma már egyetlen tulajdonságát, dolgát sem tudnám fölsorolni, megemlíteni, mi vonzott benne. De tudom, hogy nem volt igazi szerelem, mert nem hiszek a szerelemben.

Mert fellángolásban hiszek, és szeretetté változó érzelmekben hiszek.

Abban hiszek, hogy két ember érez valamit egymás iránt, jön a rózsaszín köd, ami egyeseknél eltart 1, másfél, 2 évig, másoknál csak 1, másfél, 2 hónapig, vagy hétig... És utána vagy jön helyébe a szeretet, vagy jön helyébe a nihil.

Ha a szeretet jön, akkor ez a szeretet összetartja a párokat, akkor jön a ragaszkodás, az egymásrautaltság, a közös élet reménye. Akkor jön az egymással való boldogulás, és az összetartozás. Ezt egy fellángolás előz meg, egy rózsaszín köd, amire az emberek ráfogják, hogy szerelem.

Ha a nihil jön, akkor ott lesz a szakítás, a tejobbraénbalra, a barátság, vagy a köszönöknekihiszenismerem...

Nem hiszek a szerelemben. Ha van is szerelem, nem tart sírig. Nem tart örökké. Két embert nem a szerelem fog összetartani, és nem a szerelem fogja fölnevelni a gyereket, és nem a szerelem fogja berendezni a lakást. A szerelem: múlandó állapot, a szeretet: döntés.

Én a szeretetben hiszek.

Ja, és volt már párkapcsolatom, olyan, ami nem alakult át szeretetté,

és most van olyan, ami még alakul.

/22 éves leány./

Én az a típus vagyok, aki hiába készültem orvosi pályára, azt az álláspontot erősítem, miszerint a 'szerelem' sokkal összetettebb, mint hormonok, ösztönök, feromonok, kémiai és biológia folyamatok. Abból kiindulva, hogy az embernek megadatott a 'természet feletti' intelligencia, amivel kitűnik az állatok, tegyük fel az ősök, a majmok közül. Lehet beszélni elfuserált rendszerekről, rossz életről, nem az az egyetlen célunk az életben, hogy túléljünk és szaporodjunk. Hanem az, hogy ezeket minél jobb környezetben, élvezetesebben, számunkra a legmegfelelőbb körülmények között végezzük. Ehhez pedig kellenek az érzések, érzelmek, társ, harmónia, egyensúly, ergo 'szerelem', úgy, ahogy gyűlölet, és társai.

És csak, hogy maradjak a kérdésnél, szerintem ennek kialakítására, és felismerésére egy ovis még nem képes. Az puszta szimpátia lehet, pl. tetszik Pistike, mert olyan szép szeme van, vagy olyan kis vicces.

A sztárok iránt érzett 'szerelem' pedig számomra egyértelműen más fogalommal azonosítható, a 'rajongás'-sal. Szerintem nem lehet beleszeretni olyasvalakibe, akit nem ismersz, azt sem tudod, hogyan viselkedik a valóságban. Lehet vonzódni, vagy egyéb érzelmeket táplálni iránta, de szerintem azt nem a 'szerelem' szóval kellene illetni.

Összehasonlítva a 3 érzést, ovis, rajongás, és a kapcsolatom = a tényleges szerelem (talán), számomra teljesen mások voltak.

20/L