Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fura kérdés, Hölgyek/Nők/Lányok! Az igazi/a szerelem, ami elől menekültök?
Nem tudom, hogy volt-e már olyan Veletek, hogy valakit szerettetek, de nem jöttetek össze igazán Vele?
Hogy mire gondolok?
Szerettétek, nagyon vágytatok rá, minden téren megfelelt, alig bírtátok megállni, de végül nem jöttetek össze Vele, méghozzá akaratból.
És hogy mi állt az akarat útjában? Hát egyrészt nem éreztétek elég erősnek magatokat, mondjuk, sokan ellenezték volna, lenéztek volna Titeket, szüleitek tiltották volna, túl idős lett volna Hozzátok, valamiért tartottatok Tőle, vagy ilyesmi.
Szóval volt-e már ilyen Veletek, hogy akartátok, de valamiért nem engedtétek, hogy összejöjjön, pedig nagyon hevesen, nagyon ellenállhatatlanul udvarolt Nektek a srác?
És volt-e már olyan, hogy (még mindig a fent vázolt helyzetnél tartunk) konkrétan bántottátok a srácot azért, hogy kiábránduljon Belőletek, mert így nem volt ott a kísértés, és a srác sem udvarolt tovább, szóval könnyebben el tudtátok felejteni?
Tudom, lehet kicsit idealista/utópisztikus/filmszerű, de biztos történt már meg emberekkel ilyen...
válasza:
válasza:igen volt!!
egy szoknyapecér nőcsábász volt ezért nem akartam vele járni pedig nagyon teccet ezért néha titokban találkozgatunk!!!! aszthiszem féltem a környezetem kritikáitól és a büszkeségem nem ért ennyit!!! pedig több mint 3 hétig udvarolt!!!!
aztán elértem h megunjon!!!!
megbántam???? igen egy kicsit de talán igy mégis jobb!!! :)
válasza:Igen, volt ilyen. Évek óta szerelmes voltam belé, de kislány voltam hozzá képest, észre sem vett. Aztán 19 éves korom körül rámnyílt a csipája. Azt nem mondanám, hogy ezerrel udvarolt, ő nagyon tartózkodó volt a lányokkal, önbizalma se sok volt, pedig egy tucat lány szerelmes volt belé. Mindenesetre egyszer meglátogatott a munkahelyemen, azt mondta hogy csak benézett (addig mindig vmi ürüggyel jött), elfulladt a hangja és tetőtől talpig elpirult. Ott álltunk egymással szemben, lángvörös képpel, azt se tudtam hova bújjak, csak hebegtem, 2 épkézláb mondat nem jött a szánkra. Hívők voltunk, ártatlanabbak a korosztályunknál. Ő volt talán 25 éves, én 19.
Aztán megharagudtam rá, mert pletykálni kezdtek a semmiről és ettől beijedt. Mások előtt úgy tett, mintha nem is léteznék. Amikor végleg lezártam őt magamban, az az volt, amikor megtudtam, hogy volt már hogy dühében a kutyájukat rugdosta. Hirtelen haragú ember volt. Sosem tudtam megbocsájtani neki, hogy belerúgott egy kutyába. Elképzeltem, hogy belerúg a kiskutyámba, akivel együtt nőttem fel...Otthon bőgve öleltem a kis szőrmók fejét és megígértem neki, hogy soha nem hozok rá ilyen veszedelmet.
10 évembe telt, mire kihevertem a Kutyarugdosót. Szerettem őt mindenféle észérv ellenére, de ezt soha nem tudta meg. Legalábbis tőlem biztosan nem.
Meg volt róla győződve, hogy esélye sincs nálam, mert én mindig olyan rideg voltam vele. Ezt egy közös ismerősnek mesélte el - név említése nélkül. Csak én tudom, hogy rólam beszélt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!