Voltatok már ilyen helyzetben? Mit gondoltok erről?

4 éve ismerek egy srácot, sosem néztem rá "úgy", mert valamelyikünk mindig kapcsolatban volt. Illetve amíg haverok voltunk, gyakran adódtak köztünk összezörrenések. Egy jó ideig nem is beszéltünk, majd mivel lecsillapodtunk, újra felvettük a kapcsolatot. Addig addig kerülgettük egymást, hogy végül egy szexkapcsolat lett belőle. Megbeszéltük hogy csak szex és barátok maradunk. De míg összejártunk, egymásba szerettünk. Annyira közel került hozzám, mint még talán senki eddig. És ez forditva is igaz, látom és érzem rajta. Az az érzés amit ő vált ki belőlem, leírhatatlan. Semmi nézeteltérés, se feszültség, se kellemetlenség nem volt amióta elkezdett köztünk alakulni. Tökéletes volt a 2-3 hónapos,"viszonyunk". De valamiért mégis félek, ugyan velem szeretne lenni és én sem vágyom másra, mégsem merek vele kapcsolatba kezdeni. Pontosabban ki is hátráltam, megkértem, hogy próbáljunk barátok maradni, mert egyszerűen félek.

Nem értem miért van ez. Bolondulok érte, ő is értem, és mégis rettegek. Pedig mintha a másik felem lenne..

Mit gondoltok? És ti mit tennétek?