Hogy mondjam el egy 10 éves kislánynak, hogy ez nem olyan durva dolog?

"T.Veronika egy csók azért szerintem nem..."

Pedig de!

Emlékezz vissza 10 éves korodra! Én semmiképp ne te beszélj vele, és ne is a bátyja! Ez nem olyan, hogy vagy sikerül, vagy nem!

Ha rosszul sül el, az egész későbbi szexuális életét hazavághatjátok vele! Ahogy azzal is, ha nincs vele megbeszélve...

De ezt bízzátok az anyjára! Ennek kezeléséhez még nem vagytok elég érettek... és ezt nem bántásképp mondom!

Ideje lenne most elbeszélgetned vele arról, hogy a férfi és nő szerelme mivel jár, és a külső szemlélőnek megrökönyödést okozhat. De ezzel nincsen baj, ő is meg fogja tapasztalni a szerelmet.

És a legelső: megtudni, hogy pontosan mi zavarja. A méltatlan helyzet amiben látott titeket, gusztustalannak találta, nem érti csak miről van szó, vagy pontosan mi. amint megvan, hogy mi a konkrét baja ezzel, akkor arra fókuszálni.

Az ajtót meg kulcsra zárni...

Ha van olyan személy, akiben a gyerek bízik, őt kérd meg, hogy magyarázza el neki. Jó lenne, ha ez valamelyik szülője lenne.

Esetleg írd le neki. Lesz annyira kíváncsi, hogy elolvassa. És a levélben kérj tőle bocsánatot.

Szerintem is undorító sok kislánynak még ebben a korban akár a csók is.

És neked eszedbe se jusson felvilágosító könyvet adni a kislány kezébe, már bocsánat de mégis mit képzelsz magadról? Neked az a kislány senkid se, ezt bízd az anyjára és az apjára, ők a szüleik, nekik kell ezt a helyzetet kezelni. Még egyszer hangsúlyozom, eszedbe se jusson ilyen ostobaság. Sipirc és szólj a szüleinek, ők tudják majd mit kell tenni, te meg zárd be az ajtót ha szophatnékod támad.

Olyan sérülést szerintem nem okoztál, amire gondolsz, hiszen neki saját szobája van, *Ő* lépett a ti szobátokba. Még a maga szintjén sem gondolhatja, hogy Te léptél volna be az ő intim szférájába, vagy rosszat akarnál a bátyjának. Ez nem a parki mutogatós bácsi-néni esete.

Ne ess pánikba, őrizd meg nyugodtan a méltóságodat. A kislány szerintem alaposan ,,rátesz'' a dologra, tudatosan még a saját szempontja felől nézve is.

A XX. század második felét leszámítva, az emberiség 90%-a úgy nőtt fel, hogy a gyerekeknek tudomásuk volt szüleik szexualitásáról. A mutogatást, a gyerekek intim szférájának roncsolását minden kultúra tiltotta, ez ellen biológiailag is behuzalozott tiltás van.

De az ellen nincsen, hogy a kisgyerek tudta, látta időnként, mi megy a felnőttek között. Nemzedékek százezrei követték egymást így, még a XX. sz. előtt is az emberek nagyrésze szegénységben és vidéken élt kis közösségekben, kis kunyhóikban, így, az utóbbi 80 évet leszámítva ez az élet része volt (Illyés Gyula munkáiban ez szépen megjelenik). Tudnánk róla, ha ez ellen olyan erős ösztönös biológiai gátlás lenne az emberben, mint a mutogatós perverzitások ellen.

Szokatlan volt neki, mert így még nem látott ilyet, és rátesz egy kicsit. A ,,bosszúhadjárat'' furcsa, de abban lehet egy adag rosszalkodás is. Ne veszítsd el a bátorságod, méltóságod, ne legyen rossz lelkiismereted, ne szégyelld Magad, őrizd meg az önbizalmadat és a kedvedet. Ez abban is segíteni fogod, hogy így sokkal könnyebb lesz átbeszélni és a család segítségét kérni. Az átbeszélés, a család segítsége szerintem jó ötlet. Csak ne érezz önvádat, szégyent (szerintem), mert akiben ez összetörne valamit, annak más baja is van, tőled független. Remélem sikerül megoldani, sok szerencsét kívánok!

Még valami: én elég hülye vagyok a témához, ennek ellenére nekem az ilyen dolog furcsa, szerintem az a fajta sérülés, amire gondolsz, itt nem jön szóba. Ha bánt a dolog, kérdezzetek meg gyerekpszichológust, de szerintem megnyugtató választ fogtok kapni: ez nem ,,az a kategória'', és a család segítségével kezelhető lesz. Lehet hogy a szakember tud pluszban egy-két jó ötletet is adni. A kislánynak meg nincs joga valakit tudatosan kínoznia, bántania, követnie (még a saját szemszögéből nézve sem) -- ez meg az ő határa, ameddig meg ő nem mehet el.