A barátnőm a hibás, vagy az anyám? Mit csináljak?

Összejöttem a barátnőmmel, de még csak próbálkoztunk, nem voltam biztos a dologban.

Viszont otthon egy bekattant anyámmal éltem, aki jó lehetőséget látott abban, hogy "lepasszol" a barátnőmhöz, így bírósággal kirakatott a lakásból mindenféle mondvacsinált ügyekkel. A cuccaim nagy részét sem kaptam vissza.

A barátnőm viszont kapcsolatra érdekes volt, de nem érett az együtt élésre. Koszos, igénytelen (pl koszos lábbal befekszik az ágyba) nem festi magát ki mindig, nem akarom magyarázni, biztos az én hibám, hogy egy ilyen lánnyal összejöttem, de nem akartam tartós kapcsolatot.

Most viszont mivel nincs máshol laknom, nála lakom, és úgy tűnik, haza nem nagyon mehetek. Úgy érzem magam mint valami mocskos csöves aki ráadásul még vissza is él egy (bármilyen igénytelen is) ember (család) jóindulatával.

Egyébként meg a barátnőm elég durván rám is szállt azóta, szóval veszekedés nélkül már nem is veszi a kritikát (h pl koszos lábbal ágyba ne) nekem viszont rengeteget kellene fizetnem egy albérletért, és sírni tudnék (szabályosan sírni) hogy életem hajnalán (20 vagyok) konkrétan szinte az utcára kerültem.

Mi a legjobb?