Miért mindig én vagyok a hibás? Elegem van.

Velem is hasonló a helyzet, csak én apával élek. Ő nagyon lehangolt, akár mit szólok hozzá, ő talál benne valami rosszat, felhúzza magát és kiabálni kezd. Múltkor mondtam neki, hogy cshat.hu-n csteltem valakivel, akiről kiderül, hogy eg városban lakunk, és ő találkozni akart velem, de én mondtam neki, hogy bocsi, de nem, nem is ismerjük egymást, túl nagy a korkülönbség, stb. Ő ezen mérges lett, hogy nem szabad senkiivel se találkozgatnom, stb. Régebben és is felporszívóztam, ő hazajött, meglátta a porszívót a kezembe, mérges lett, hogy mindig csak munkát csinálok neki, és újra felporszívózott utánam. Hát elég rosszul esett:/ Aztán szépen lassan elment a kedvem mindentől, ha nem láttam már sírni támadt kedvem. Olyasmikért is hibáztatott, amit meg sem tettem. Most pszichológushoz megyünk, jövő héten lesz második alkalommal. Hozzá szólni se merek. Kérdezni meg végképp nem. Szülei szerint, és ide kiírkált lérdéseimhez írt válaszok szerint neki kéne segítség.

szomorú, hogy egy anya így viselkedik a lányával, aki csak néha kedveskedni akar neki, ez borzasztó lehet! amint alkalmad akad rá, költözz el.!