Csoda, hogy ezek után vannak elvárásaim, és nem kell ronda pasi?

21 éves lány vagyok, többször megjártam már a társkereséssel. A gimiben elhitették velem anno, hogy nem vagyok szerethető, és, hogy nem elég szép az arcom ahhoz, hogy ne csak egy éjszakára kelljek.

Semmi önbizalmam nem volt, ha megtetszett egy fiú, akkor rettegtem, hogy nehogy kiröhögjön, ideges legyen, és ne meneküljön el azért, mert járni akarok vele. És ekkor lépett be a képbe az exem. Iszonyatosan ronda, csóró, de nagyon kedves srác volt, adtam neki egy esélyt. Jól esett, hogy szeret, gyönyörűnek tart, és nem kell aggódnom, hogy menekülni fog.

De egy idő után elszállt az agya, amiért kell valakinek, agresszív és pofátlan lett, a világ összes szemétségét megtette velem, és nem akarta hagyni, hogy szakítsak. Nagyon nehezen vakartam le, és mély sebeket szereztem.

A szakítás után több pasi is elkezdett nekem udvarolni, adtam esélyt többnek is, bár egyik sem volt hosszú életű, mert megint a rondáknak adtam esélyt, akik frusztráltak voltak. Az egyik át akarta formálni az öltözködésem, a másik állandóan az öngyilkosságról beszélt, a harmadik meg féltékeny volt mindenkire. És mindegyik elhordott mindenféle utolsó k_urvának, amikor elmondtam, hogy miért nem akarok semmit.

Közben más egyetemre, más társaságba kerültem, ami segített, hogy megjöjjön az önbizalmam. Már tudom, hogy egy szép és értelmes nő vagyok, aki többet érdemel annál, hogy mindenféle selejtek lehúzzák a mocsarukba.

Elkezdtem eljárni egyre több helyre, és számolni sem tudom, hogy hány jó pasi mozdul már rám.

Elítélendő, amiért soha többé nem adok esélyt egyetlen olyannak sem, aki nem felel meg (ronda, céltalan, sérült)?

Ha élőben próbálkoznak, egyből hárítok, ha neten írnak, akkor vissza sem írok nekik.