Hogy zárjam le?

Ki lehet nevetni, mert kiöntöttem a szívemet egy srácnak érzelmi alapon, de én egy egyenes ember vagyok. Hónapok elteltek, mire beismertem, hogy igenis kedvelem. Elmondtam neki, beszéltem róla neki részletesebben.

Elmondtam, hogy nem azért vallottam be neki, mert arra számítottam, hogy a karjaiban köthetek ki. Elmondtam neki, hogy tisztelem a szabadságát, a felfogását, a hozzáállását. Tisztában vagyok azzal, hogy mi a legfontosabb számára jelenleg az életben, és én ebbe sosem akarnék beleszólni.

Elmondtam neki, hogy akármennyire is se**fej, ha az ember közelebb akar hozzá kerülni, elfogadom, mert ez hozzá tartozik. Hozzá tartozik ez a ridegség ez a távolságtartó viselkedés. Ezt mind azért, hogy tudja, nem hátsószándékkal öntöttem neki ki a szívemet, hanem pusztán csak azért, mert szeretem. Szeretem emberként is. Csak simán. Elmondtam neki, hogy lenézhet, elítélhet ez miatt, amiért így érzek, de úgy gondolom, hogy nincs szégyelnivalóm addig, amíg én ki tudom mutatni azt, hogy tudok szeretni.

Fogalmam sincs hol hibáztam, vagyis de. Nyilván sok pasinak nem jön be az őszinteség, az ha valaki tényleg megbecsüli őket. Sok srácnak elég egy dugnivaló lány. AZ már teljesen mellékes, hogy érez e, vagy sem. Nem utolsó sorban, hogy igen tapintatlan viselkedést nyilvánított. Tulajdonképpen véleményt nem alkotott.

Tulajdonképpen nem volt egyenes, kikerülte a válaszadási lehetőségét, míg én korrekt voltam. Ez rosszul esik, mert minimum elvárnék egy pozitív vagy negatív reakciót. De a semlegessel nem tudok mit kezdeni. Az még esélyt se ad a lezárásnak, sem egy továbblépésnek...

Nem tudom hogy zárjam le...legalább magamban, ha ő nem adott lehetőséget a szemtől szembeni lezárásnak, mert inkább elmenekül, minstem szembe nézzen velem.