Mit tegyek, rettegek az öregedéstől?

Ez gyakorlatilag minden ember fejében megfordul, de általában gyermekkorban, és rendszerint rövid idő alatt feldolgozzák.

Kicsit talán tabutéma ez az egész öregedés meg halál dolog, és mivel egy sajnos elkerülhetetlen dolog, az emberek nagy része nem is tud igazán megbírkózni a gondolatával. A legtöbben a "távol van az még" gondolattal elhessegetik az egészet, aztán szintén sokan vannak (az életkor előrehaladtával egyre többen), akik megpróbálják az élet természetes folyamataként beállítani, akár természettudományos, akár vallási megközelítésből. Ehhez kapcsolódóan szép (?) ideológiákat is társítanak hozzá, megpróbálva érveket találni rá, hogy miért nem lenne jó örökké élni. Bár én azt gondolom, hogy ez nagyrészt inkább csak erős önnyugtatás, hogy jobban el tudjuk fogadni a felfoghatatlant.

Aztán persze vannak, akik nem, vagy csak nehezen tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy egyszer öregek lesznek, ide tartozik a kérdező is.

Valóban, senki nem vágyik arra, hogy magatehetetlen öregként élje a mindennapjait, aki segítség nélkül már üríteni sem tud.

De egyrészt ez egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Hunytak el már szeretteim, ismerőseim, de a közvetlen környezetem és ismerőseim között senki nem úgy ment el, hogy előtte magatehetetlen öregként vegetált volna.

Volt, akit egyszerűen elvitt a szíve, egyik este még a kertben kapált, másnap meg már nem kelt fel. Volt, akinek ugyan voltak fájdalmai - főleg a dereka szegénynek - de szintén a szíve vitte el, halála előtt fél órával még - leszámítva a cukorbetegségét, meg a derékfájását - teljesen jól volt. Meg volt, aki 97 éves korában, mindössze 1 hét betegeskedés után ment el. Előtte pár héttel még vígan élte mindennapjait.

Szóval egyáltalán nem biztos, hogy te majd évekig magatehetetlenül élj. Nem ritka, hogy valaki úgy éljen meg 80-90 évet, hogy aktív nyugdíjas életet éljen. Nagypapám is már a nyolcvanadikban jár, és bár tényleg nem olyan mozgékony, mint 40-50 éves korában, de még most is naponta a kertben tevékenykedik, kertészkedik, pihenés képpen meccset néz, könyvet ír...

Meg aztán nem tudhatod, hogy mennyi adatik meg az életben.

Megértem, hogy félsz tőle, de az sem lenne jó, ha életed aktív részét beárnyékolná, hogy már most azon keseregsz, hogy 60 év múlva mi lesz.