Miért rettegek még mindig? Hogy vessek ennek véget?

2,5 éve szakítottunk az első nagy szerelmemmel. Sajnos nagyon csúnya vége lett a kapcsolatnak, eldurvult a srác. Utólag már átlátom, hogy a pszichés problémái okozták a gondokat... Az utolsó 1 hónapban megvert, erőszakoskodott, terrorizált. Sokáig magamat hibáztattam mindenért. Szakítás után 1,5 évig nem volt senkim, majd 1 éve megismertem álmaim pasiját, akit minden szempontból tökéletesnek érzek. Belsőleg, külsőleg, tényleg minden hogyan. A bökkenő csupán annyi, hogy borzalmasan sokszor eszembe jut az exem. Fél évvel ezelőttig bizonyos időközönként felkeresett, sokszor megpróbált megbékíteni de képtelen lettem volna újrakezdeni vele. Egyszer találkoztunk is, akkor szembesültem vele, hogy már egyáltalán nem vonz, nem szeretem, nem tudok férfiként tekinteni rá. Mégis, olyan sokszor eszembe jut.. Mi van ha összetartozunk? Soha nem fogom tudni elfelejteni? Mi van ha csak vele lenne teljes az életem? Nem tudnám már szeretni, mégis félek, rettegek, hogy életem végéig bánni fogom hogy nem bocsátottam meg neki...

Egyszerűen nem tudom ez miért van. Talán mert anno mindig azt mondta, hogy "tudom, egyszer el fog minket választani az élet, de idővel újra boldogok leszünk együtt" - belém égett ez a mondat...

A legjobban az fáj, hogy amíg ezen marcangolom magam, képtelen vagyok a mostani kapcsolatomban 100 százalékos lenni. Pedig ő annyira megérdemelné azt a letisztult, önzetlen szeretetet, amit néhány éve másnak meg tudtam adni.

Mit kéne tennem, hogy vége legyen? Úgy érzem lassan beleőrülök.