Cukrászda, (vélhetően) csendes folyópart = baráti vagy nem baráti viszony?

Srácként abszolút nem értem a lányt, ő "erőltette" a találkozásunkat, így ültünk be egy helyre sütizni. Eddig kb. barátok voltunk, régen beszéltünk, gondoltam, miért ne dumálhatnánk most, hogy egy ideig itthon van. Meg korábban meséltem neki a problémáimról is, úgy véltem, akkor esetleg ezekről is szó lesz, de nem kérdezett semmit. Meglepődtem, mert már régebben közölte velem, hogy cukrászdába szeretne menni. Beszélgettünk, jó volt minden, és hát úgy voltam vele, hogy oké, jól éreztük magunkat, viszlát. Erre közölte, hogy még itthon lesz, és találkozhatnánk még, akár többször is, legközelebb elsétálhatnánk mondjuk a folyópartra, mert régen járt ott. Ez egy kis falu, szóval valószínűsíthető, hogy kb. kettesben lennénk ott, és hát miért pont velem menne oda? Meg hát van éppen elég rokona, barátnője, akikkel el tudná tölteni az idejét, miért velem akar lenni? Korábban ennyire nem voltunk jóban, ha én hívtam el, mindig elutasított. Olyan furcsa ez az egész, mert lehet, hogy csak belemagyarázásnak fog tűnni, de mintha többet akarna, vagy nem tudom. Kezdem úgy érezni, hogy ez már nem feltétlenül barátság. Szerintetek jól érzem?