Szemét vagyok nagyon? Nincs jobb a kárörömnél

Nagyon csúnya voltam úgy hetedikes koromig. Vékony, szürke, jól tanuló stréber, anyám öltöztetett. Folyton röhögtek rajtam a fiúk, a lányok kiközösítettek. Aztán évről évre egyre szebb lettem, most vagyok 17. Mindenki csorgatja utánam a nyálát, idősebb férfiak próbálkoznak be, tényleg bárkivel összejöhetek, ez alól a régi osztálytársaim sem kivételek. Ha meglátnak jönnek oda, hogy hú de megváltoztam, írogatnak facebookon, én pedig mindegyiket leszerelem, megmondom hogy ilyen ny.morék hülyegyerekekkel soha az életben nem jönnék össze, és szedjen össze valakit aki az ő szintjén van. Folyton csesztettek azért, hogy okos voltam. Most itt vannak, van olyan aki már apa, az egyik csaj 2.gyerekével terhes és rohadt ronda. És itt vagyok én, 3 nyelvvizsgával, önbizalommal. Annyira jó érzés ez a káröröm, bosszú. Ezért gonosz vagyok? Ők is évekig megaláztak, megvertek, érezzék már milyen senkinek lenni.