Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Érdemes leélni egy szánalmas...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Érdemes leélni egy szánalmas életet?

Figyelt kérdés

Igazán szánalmas életet élek.Ez nagyrészt arra vezethető vissza,hogy nagyon gyenge,csontsovány gyerek voltam egész fiatalkoromban,viszont nagyon jó tanuló,ami szúrta a szemét sokaknak.Már általános iskolában rengeteg megaláztatás ért,gyűlöltem oda járni,mert párszor meg is vertek,de rendszeresen kinevettek,csúfoltak,a lányok a rusnyaságom és a csontváz testem miatt,a fiúk pedig azért,mert tudták,hogy gyenge vagyok és könnyen elbánhatnak velem.Középiskolában sem változott a helyzet,kezdetben ott is kinevettek,szekáltak,kiközösíttek,nem jártam sehová és nem voltak barátaim sem.Amikor látták,hogy alapvetően normális és rendes vagyok,befejezték a szekálást.Vagy csak megunták,nem tudom.De az itteni négy év is mindenféle élmény nélkül telt el,se barátok,se barátnő,egyetlen buli sem,még a közös összejöveteleken sem voltam ott,szándékosan nem szóltak sosem.Viszont gimi utolsó évében komolyan elhatároztam,hogy változtatni fogok.Akkor voltam a 185 centis magasságomhoz kb.50 kg,így komoly út elé néztem.Úgy éreztem,hogy ha izmosabb,erősebb lennék,akkor jobban ki tudnék állni magamért,kevésbé kötekednének velem és jobban befogadnának.Haladt a projekt szépen,ugyan nőttem még pár centit,de az egyetem kezdetére kb.70 kg lettem.Tudom,ez is vézna,de haladás volt.Azonban itt sem sikerült az,amit terveztem.Így első év végére ugyan meghaladtam a 80kg-ot,magabiztosabb lettem,állítólag az arcom is rengeteget "szépült" gyerekkorom óta,de továbbra is egyedül vagyok.Nincsenek igazi barátaim,csak haverok,akikkel párszor beszélünk és ennyi.Nem hívnak sehová és ha én kérdezek rá,hogy nem mennek-e valahova,mindig valamilyen kifogással lekoptatnak.A lányoknál szintén nincs sikerem,rám sem néznek.A családi helyzetem is katasztrofális,nem szeretek itthon lenni,pénzem pedig nincs külön költözni.Még 4 évem van hátra az egyetemből...de egyelőre addig teljesen kilátástalan a jövőm és kérdés,hogy utána lesz-e változás?

Nagyon nincs kedvem már élni...


2014. jún. 18. 20:21
1 2 3
 11/23 anonim ***** válasza:

3-as ez szánalmas kérdés volt.

Énis úgy álok manapság mint te,de én küzdök mert,érdemes élni,sok jó és szép dolog van.

2014. jún. 18. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/23 anonim ***** válasza:
Rossz embereknél próbálkozol. Keress hozzád hasonlókat, ők nem fognak lekoptatni.
2014. jún. 18. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
A leírtak alapján az egyetlen, ami még hiányzik belőled, az az önbizalom. Sokat dobna az állapotodon. :)
2014. jún. 18. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
Ha gondolod, akkor én szívesen haverkodok veled, csak írj.: )
2014. jún. 18. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
Fiatal vagy ahhoz, hogy feladd. Még csak most kezdődik minden.
2014. jún. 18. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 A kérdező kommentje:
Ha lett volna egy kicsi,minimális sikerélményem eddig,ami tényleg reményt adna,hogy lehetséges számomra a változás,akkor nem adnám fel.
2014. jún. 18. 20:34
 17/23 anonim ***** válasza:
Engem is kiközösítettek, mert eléggé más vagyok, de szerencsére hamar kiderült, hogy többen vagyunk, mint gondoltam. Így lett társaságom.
2014. jún. 18. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 Noydra ***** válasza:
Mindig érdemes.
2014. jún. 18. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 anonim ***** válasza:
Kezdésnek menj pszichológushoz.
2014. jún. 18. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/23 anonim ***** válasza:
Nálam is kb. hasonló volt a helyzet, bár engem kevesebbet bántottak, főleg gimiben, meg én is szándékosan kirekesztettem magam a társaságokból. De amúgy se nagyon hiányoztam volna senkinek. Aztán kezdtem nyitottabb lenni, és pl. furcsa volt, mert amikor volt a tíz éves érettségi találkozónk, meghívtak, nem is volt olyan rossz, volt, hogy hol az egyik lakótárs hívott meg sörözni, hol én őt, és most már lányok is akadnak, akik meg akarnának ismerkedni velem, sőt az egyik lány maga kezdte az "ismerkedést" (ha jól értelmezem a szándékait) az érintéseivel, simogatásával, amin meg is lepődtem. Elmentem PhD-ra, pedig előtte nagyon féltem, hogy megint vadidegenek közé kell beilleszkednem, de elég jól sikerült, kapom a dicséreteket, még a csajoktól is, és pont az egyik évfolyamtársnőm az, akiről az előbb írtam, hogy "kezdeményezett". Szóval sose tudhatod, mikor áll be valamilyen még pozitívabb változás, nehogy most nyírd már ki magad.
2014. jún. 18. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!