Hogy tereljem el a gondolataimat, hogy ne sírjak?

Neten megismertem egy srácot, több, mint fél éve beszélgetünk, de még nem találkoztunk. Többször lett volna lehetőség, de vagy én, vagy ő mondta le. Én mindig időben előtte szóltam neki, javarészt ő is, bár amikor vizsgaidőszaka volt, akkor eljátszotta azt, hogy én azt hittem fogunk találkozni, erre nem is jelentkezett előtte való nap, hogy megbeszéljük a részleteket. Igaz, hogy előtte említette, hogy sokat kell tanulnia, de akkor is lehetett volna benne annyi, hogy szólt volna, de így én sem mentem el.

Később jelentkezett, hogy sajnálja meg minden, én hülye meg tovább folytattam a beszélgetést vele, mert nagyon kedvelem, hiába sírtam is már miatta. Most már nyár van, és megígérte, hogy ezen a héten tudunk találkozni. Én a csütörtököt javasoltam. Tegnap délután jelentkezett is, hogy ugye akkor csütörtökön megyek. Én nem voltam itthon, így csak később láttam, hogy írt. Válaszoltam neki, viszont ő azóta sem volt fent. Megint csak átvert volna? Hogy lehetnek ekkora s*ggf*jek a fiúk, mégis mire jó ez nekik? Én képes lettem volna elmenni az ő városába is, mert ott van mozi meg minden.. Ha estig nem is ír megint, én beolvasok neki és megmondom, hogy többet engem ne keressen, ha ennyiszer hülyére vett. Vagy inkább ezt se írjam meg neki, hanem ne válaszoljak tényleg az üzeneteire, ha esetleg jelentkezne? Annyira rosszul esik ez nekem, egész délután sírtam miatta, mert tényleg nagyon jó lett volna már találkozni vele. :( Mit tegyek, hogy el tudjam felejteni?

18/l 21/f