Min kéne változtassak?

Már nagyon régóta szeretnék szerelmes lenni, megtalálni az első nagy szerelmet, ami tart ameddig tart. Kiegyensúlyozott vagyok, békében önmagammal, magabiztos vagyok, próbálom kívül-belül fejleszteni magam, nagyon önelemző típus vagyok, próbálok mindig "tökéletes" lenni a magam módján. Nyitott vagyok, sokmindent csinálok (főleg művészeteket), szeretek olvasni, művelődni, ugyanakkor sokat járok bulizni, szeretek eljárni otthonról, tehát nem az van, hogy itthon ülök és várom, hogy történjen valami. Sokan mondják, hogy szép vagyok, én is annak tartom magam, nem a legszebbnek, de próbálok mindig jól kinézni, stb. Szeretek ismerkedni,könnyen szerzek barátokat, ugyanakkor van egy kissé sajátos, flegma stílusom, bár nem hiszem, hogy ez gátolna. Eléggé más vagyok, mint a többi ember, világnézetileg, elveim alapján, ezt mások is mondják, én is nagyon érzem, érződik. Nehezen találok olyan embert, aki tényleg megért, és akivel igazán őszinte lehetek. Szeretem én az embereket, a világot, de mindig és mindenhol kívülállónak érzem magam, amit már elfogadtam, ugyanúgy tudok "létezni" és már nem csinálok ebből problémát. A gyermeki szerelmeken kívül nem voltam még soha szerelmes, nm jártam senkivel. Egy éve volt egy kissé züllöt korszakom, amikor bulikon szórakoztam egy-két sráccal, sajnos többet mint kellett volna, de ezekkel már jó rég felhagytam, nincs is nyoma, hiszen a mindennapokban nem zsonganak körülöttem a pasik, nem szórakozom emberek érzéseivel, stb, tehát az az időszak elment tapasztalatnak, és ennyi. Hasonló, művészlelkű, okos, de laza fiút képzelek el magamnak, igazából az elején úgyis érzem, hogy megfogott-e benne valami, vagy sem. De amúgy hiába, nem találkoztam még senkivel, egyszerűen az események úgy alakulnak, hogy hiába vagyok boldog, magabiztos, elégedett, hiába csinálok sokmindent, mozgok sok helyen, hogy nem találkoztam még senkivel. Folyton csak álmodozok, tudom hogy valamikor összetalálkozom valakivel, de kezdek elkeseredni. Több ismerősöm úgy talált rá a szerelemre, hogy nem is sejtették, nem számítottak rá. Lehet, hogy ez az én bajom, hogy minden sarokban ezt keresem, csak el kéne felejtenem ezt és majd úgyis meglep a sors? Félek, hogy nem fogok soha olyat találni, aki tényleg megért és szeret. Sokan megbámulnak az utcán, de ennyi, sosem próbálkozik, vagy nyomul senki, egyszerűen nem történik semmi. Túl görcsösen állok hozzá?

16L